Meglehetősen pikáns alapállásból indul ez a hagyományosan nagy érdeklődésnek örvendő lengyel rangadó, hiszen a rosszmájúak avagy realisták szerint ez már-már egy kiesési rangadó. Nos, részben igazat is adhatnánk ennek az álláspontnak, ha csak a Legia formáját vagy a WisƗa helyét vesszük szemügyre. Nikolics Nemanja csapata rég nem látott gödörben van, miközben 20 esztendőt követően újra az európai krémben, a BL-csoportkörben szerepelhet.
Igaz az elitkörben is csúnyán elkenték a Malarzék arcát. Ennél sokkal több tartást vártunk volna egy lengyel bajnoktól, mintsem hogy a 17. percben már 0:3-ra égjenek a német ezüstérmessel szemben. Talán ha hamarabb váltanak edzőt, akkor… Talán. Mindenesetre a Legia vezetőinek nagyon el kell gondolkodni a további lépéseket illetően, hiszen ritkán adódik ilyen kellemes folyosó a BL-főtáblához, mint az idén. Hibázni sokat mindenesetre büntetlenül nem lehet. Egyelőre még a bajnokság sem úszott el a rájátszás előtti pontfelezést figyelembe véve, azonban innentől csak a három pont elfogadható Pazdanéktól, ha jövőre is a BL-ben szeretnék megméretettni magukat.
Közben azonban pörögnek az események az edzőkérdést illetően is. Először azt olvashattuk, hogy megy Hasi, aztán tompa és feszült csend, majd jött egy újabb szánalmas vereség, amit követően aztán tényleg – nagy-nagy közmegelégedésre – lapátra tették az albán trénert. Alkalmatlanságát illetően azóta is tucatnyi megmosolyogtató pletyka kering a világhálón. Közben mai hírek szerint is egyre közelebb áll a Sosnowiec trénere, Jacek Magiera a Legia kispadjához.
Az ideiglenesen megbízott egykori Legia-játékos, Aleksandar Vuković elsősorban a mentális felkészítést emelte ki, mint a legfontosabb tennivalót, amire ezen a héten szükség volt a címvédő számára. Az állandóan változó felállás, az átláthatatlan taktika mellett talán a játékosok mentális felkészületlensége volt még az a faktor a sok közül, ami miatt például a legutóbbi, ZagƗębie Lubin elleni mérkőzést is elbukta a katonacsapat, holott tavaly egy ilyen meccset legalább egy ikszre hoztak volna.
Szembetűnő még, hogy a tavaly duplázó varsóiak az idei öt hazai mérkőzésükből egyetlenegyet sem voltak képesek megnyerni az Ekstraklasában. Idegenben legalább négyből kétszer győzelemnek örülhettek a lefújás pillanatában, ám pontosan ugyanez a hazai fehércsillagos gárda mérlege, ami a krakkói Reymont utcát illeti. Ráadásul a WisƗa zsinórban hét vesztes meccs után éppen az elmúlt fordulóban törte meg az átkot és Patryk MaƗecki 90. percben szerzett találatával behúzták a három pontot a Piast Gliwice ellen, így joggal bizakodnak Guzmics Ricsiék a további jó folytatásban.
Visszatérve a bevezetőnkhöz, azért a „kiesési rangadó” jelző maximum a 16. és 14. tabellán elfoglalt pozíciónak szól, de ha csak a tavalyi formajavulásokat nézzük, akkor a Legia és a WisƗa is előbb-utóbb dobbant majd egyet és legalábbis kozmetikázza az eddigi csúnya eredményeket.
Nos, ami a statisztikát illeti, a két klub a bajnoki címeket és az egymás elleni eredményeket illetően is nagyon közel zárkózott egymáshoz az utóbbi időszakban. 146 mérkőzésen 56 WisƗa győzelem, 38 döntetlen és 52 Legia-siker volt elkönyvelhető, ami mellett 195-206 volt a gólok eloszlása. Ebből Krakkóban 37 WisƗa diadal mellett 21 egál eredményt és 14 vendégsikert jegyezhettek le a statisztikusok. Krakkóban a legnagyobb hazai győzelem 8:0 volt a fekete L ellenében 1948-ban, amire „kis” csúszással az 1992/93-as szezonban a varsóiak egy 0:6-al válaszoltak. A két gárda párharcainak legnagyobb különbségű és egyben leggólgazdagabb összecsapása minden bizonnyal egy 1956-os, Varsóban lejátszott meccs volt, ahol az akkor CWKS Warszawa néven futó csapat 12:0-ra gázolta, mit gázolta, hovatovább mészárolta le krakkói riválisát.