Magyar-lengyel klubcsaták II. rész | FERENCVÁROS – 1.rész – “A tanítómester” (1912-1960)

Magyar-lengyel klubpárharcokat bemutató sorozatunk következő fejezetében a legeredményesebb és a leghevesebb érzelmeket kiváltó magyar klub, azaz a Ferencváros mérkőzéseiből az első tizenhatot fogjuk tárgyalni az 1912 és 1960 közötti periódusból. Összességében elmondható tehát, hogy a zöld-fehérek lengyel vonatkozású mérkőzései immár több mint száznégy éves múltra tekintenek vissza.

Ezen bő évszázad során a fradisták 18 klubcsapattal és 2 válogatottal is megmérkőztek, a mérleg pedig ferencvárosi fölényről tanúskodik – bár a mérkőzések döntő többsége nem bírt komoly téttel.  Az is igaz, hogy ezt a pozitív statisztikát az első negyvennyolc év alapozta meg – mellyel ebben a cikkünkben foglalkozunk –, az utána következő ötvenhat évben, 1960-tól kezdve már kevesebb babér termett a IX. kerületiek számára. A gyengébb eredmények egyrészt érdekes módon pont az Albert, Orosz, Fenyvesi, Rákosi, Mátrai, Varga Zoli és még sok kiválóság által fémjelezett VVK-győztes csapat idején kezdtek előfordulni, noha azt is illik szem előtt tartani, hogy ekkor már évről-évre erősödött a lengyel válogatott és klubfutball is – nem utolsósorban magyar edzők munkásságának köszönhetően. Másrészt valahogy mintha a barátságos meccsek, tucatkupák presztízse is kopott volna valamelyest, így egy-egy döntetlen és vereség ugyanúgy benne volt a pakliban, mint néhány nagyobb arányú győzelem, aminek szintén csökkent a jelentősége. A lengyel felzárkózás aztán az 1972-es müncheni olimpiai döntőben érte el azt a mérföldkövet (Lengyelország – Magyarország 2-1), amely után ki kellett mondani: a lengyelek utolértek. Sőt, a következő években lényegében le is hagytak minket (lásd pl. a 74-es és 82-es VB-bronzot), ami gyakorlatilag máig is elmondható. De ne szaladjunk most annyira előre, hanem vizsgáljuk meg a magyar-lengyel klubcsatákat a Fradi szempontjából, annak is az első negyvennyolc évét.

Ez az első negyvennyolc év tehát összességében elképesztő zöld-fehér dominanciát mutat: tizenhat mérkőzésen tizennégy győzelem mellett mindössze két döntetlen jegyezhettek fel, a gólok eloszlása is imponáló, 59-15 a Fradi javára.

1912.05.25., Lemberg (Lwów), nemzetközi barátságos

Czarni Lwów – Ferencváros: 0-0
Ferencváros: Ungár – Spancsek, Geiser – Schmolling, Medgyessy, Krizsán – Wurfer, Varga J., Koródy II., Pápai E., Jancsarek

A ferencvárosiak első lengyel túrája még az I. világháború kirobbanása előttre, 1912-re datálódik. Az úticél pedig egy szintén monarchiabeli központ, Galícia tartomány fővárosa, a magyar szóhasználatban (az újkortól) Lembergnek, lengyelül Lwównak nevezett város volt. Az ellenfél az a Czarni Lwów volt, amely a Pogoń és a Lechia Lwów mellett a legrégebbi lengyel klubok egyike. Lemberg, vagyis Lwów mondhatni a lengyel futball bölcsője, őket követte, hozzájuk zárkózott fel aztán Rzeszów, Krakkó és a többi lengyel város. Azért is kell kihangsúlyoznunk, egyik vagy másik egylet lengyel jellegét, mert napjainkban a háromnegyedmilliós Lemberg már egy döntően ukrán többségű város, egyes statisztikák szerint nagyjából már csak tízezer fő körüli lengyel lakossággal, valamint a legjelentősebb klub, a Karpaty Lviv az ukrán nacionalizmus reprezentánsa, ami főleg az utóbbi pár év háborús légkörében még egy plusz löketet kapott, és az amúgy zöld-fehér csapat gyakran öltötte magára a banderisták vörös-fekete színeit.

A képzeletbeli hosszú zárójelhez pedig társítanánk még pár magyarázatot, hogy azzal bemutassuk, hová is utazott a Ferencváros csapata nem sokkal a „Nagy Háború” előtt. Szóval a Czarni-n kívül a későbbiekben jelentősnek volt mondható még a lembergi zsidóság csapata, a Hasmonea Lwów, valamint a Lechia Lwów is, amely nevéből adódóan a Czarnihoz és a Pogońhoz hasonlóan szintén lengyel csapat, és akiknek hagyományát és fehér-zöld színeit ma a Lechia Gdańsk viszi tovább, egyre sikeresebben. A Pogońnyal kapcsolatban örömteli hír, hogy 2009-ben hetven évnyi mély álom (1939-ben felfüggesztették a klub működését) után reaktiválódott az egyesület. A Pogoń Lwów színeit 1945 után egyébként a régi-új lengyel városok csapatai közül a Pogoń Szczecin, a Polonia Bytom, az Odra Opole, a Piast Gliwice vette fel tiszteletből, illetve ide települt át sok-sok lembergi lengyel is 1945 után.

Lemberg tehát ekkoriban kulturális, tudományos és sport szempontból is egy lengyel dominanciájú város volt, jelentős számú zsidó lakossággal. Lényegében ez a két nép határozta meg karakteresen a korabeli város arculatát. Sajnos a mérkőzésről magáról egyelőre túl sok írott forrást nem leltünk még fel, de a ferencvárosiak névsorából és a dátumokból kitűnik, hogy tulajdonképpen a második számú csapat érkezett 1912 május végén Lembergbe, ugyanis a Schlosser, Borbás, Bródy, Blum fémjelezte Fradi a két lembergi meccs előtt és között az Arsenalt és a Tottenham csapatait fogadta Budapesten. Az első mérkőzést fogjuk még a hosszú és vélhetően kényelmetlen utazás számlájára, így elsőre egy küzdelmes döntetlent képzelhetünk el, amelyet kis pihenő után már egy 8-1-es iskolajáték követett.

A Czarni Lwówról még érdemes megemlíteni azt a fontos tényt is, hogy 1912. május 16-án, nem egész két héttel a Fradi elleni meccsek előtt – ahogy a Ferencváros is részt vett korábban a Magyar Labdarúgó Szövetség alapításában – a Czarni alapítója volt a Lengyel Labdarúgó Szövetségnek (PZPN).

1912.05.27., Lemberg (Lwów), nemzetközi barátságos

Czarni Lwów – Ferencváros: 1-8
Ferencváros: Ungár – Spancsek, Geiser – Schmolling, Medgyessy, Krizsán – Wurfer, Varga J., Koródy II., Pápai E., Jancsarek
Gól: Koródy II.(3), Varga J.(3), Schmolling(1), Wurfer(1)

Nos, a korabeli lengyel sajtót böngészve kitűnik, hogy a Cracovia már eleve feltartott kézzel indult meg budapesti túrájára, ha ugyan ez nem egy elterelő hadművelet része volt. Szabadkoztak, hogy pillanatnyilag egy klasszissal gyengébbek és kár, hogy nem tavasszal kerül sor az összecsapásokra. Ennek ellenére méltó ellenfelei voltak a Ferencvárosnak, csupán egy gólos vereséget szenvedtek, majd másnap az MTK ellen 0-0-ás döntetlent harcoltak ki, ami még nagyobb fegyvertény, ismerve a korabeli kék-fehérek erőfölényét. A Cracoviát nem mellesleg éppen egy magyar tréner, a MÚE és az MTK korábbi kiváló fedezete, Pozsonyi Imre trenírozta. A tudósításból kitűnik, hogy a mester egyrészt kiválóan összerakta a védelmet, amellett, hogy azért a Ferencváros csatárai elkörülményeskedték a kínálkozó lehetőségeket. Az első félidőben így hősiesen tartotta a piros-sárga (sic! – Nemzeti Sport, 1921) dresszes Cracovia magát, de a második félidőben egyre inkább hátrébb szorultak, és Pataki révén a Fradi végül, ha kínkeservesen is, de megszerezte a győzelmet jelentő gólt. A magyar sajtó elismeréssel illette a Cracovia kombinációs játékát, amely a magyar középmezőnyt felülmúlja, és nem véletlenül fektette két vállra pár hónappal korábban az UTE (2-1) és a KAC (1-0, 2-4) csapatát. A lengyel sajtó pedig – érthetően – utólag szenzációs eredményként értékelte a budapesti túra eredményeit. A korabeli Cracoviáról annyit még mindenképpen el kell mondani, hogy az Üllői úti meccs után négy héttel megnyerte a lengyel bajnoki címet, igaz az eredményeket tekintve az ötcsapatos lengyel bajnokságból magasan kiemelkedtek.

1921.10.02., Üllői út, nemzetközi barátságos

Ferencváros – Cracovia: 1-0
Ferencváros: Csajka – Takács I., Hungler II. – Szabó J., Obitz, Blum – Héger, Schwartz E., Pataki M., Nikolsburger, Tóth-Potya
Csere: Matkovich
Gól: Pataki M.(1)

Ferencváros – Cracovia, forrás: wikipasy.pl

Ferencváros – Cracovia az Üllői úton 1921-ben, forrás: wikipasy.pl

Nemzeti Sport, 1921.10.03., hétfő

Przegląd Sportowy, 1921.10.08.

1924.06.21., Krakkó, nemzetközi barátságos

Cracovia – Ferencváros: 1-2
Ferencváros: Amsel – Ruprich, Hungler II. – Furmann, Sándor, Blum – Steiner, Steczovits, Pataki M., Eisenhoffer, Kohut
Gól: Eisenhoffer(2)

Cracovia – Ferencváros Krakkóban 1924-ben, forrás: wikipasy.pl

 

Nemzeti Sport, 1924. 06.23.

1924 júniusában az aktuális szezonban ezüstérmes Ferencváros első lengyelországi látogatásaként két mérkőzést játszott Krakkóban, miután az azt megelőző hetekben egy ötmeccses német túrát (Berlin, Drezda, Hamburg) is maguk mögött tudhattak. A lengyel élcsapatok közé tartozó Cracovia ellen, ha nehezen is, de főként második félidei játékuknak köszönhetően győztek, míg a krakkói Klasa B-ből a tárgyévben a Klasa A-ba feljutó Makkabit egy sima 7-1-el iskolázták le a zöld-fehérek. A cionisták közé sorolt Makkabi Krakkót 1922-23 között egyébként a volt MTK-fedezet, Bíró Gyula irányította és a Cracovia, Wisla, Jutrzenka, valamint Wawel mögött hozzávetőleg az ötödik-hatodik számú krakkói erőnek számított ezekben az években.

1924.06.22., Krakkó, nemzetközi barátságos

Makkabi Kraków – Ferencváros: 1-7
Ferencváros: Amsel – Ruprich, Hungler II. – Furmann, Sándor, Blum – Steiner, Steczovits, Pataki M., Eisenhoffer, Kohut
Gól: Eisenhoffer(4), Steczovits(2), Kohut(1)

1930.06.28., Varsó, nemzetközi barátságos

Polonia Warszawa – Ferencváros: 2-4
Ferencváros: Amsel – Takács I., Korányi L. – Lyka II., Berkessy, Obitz – Táncos, Takács II., Turay, Toldi, Kohut
Gól: Kohut(2), Toldi(1), Takács II.(1)
Edző: Blum Zoltán

Nemzeti Sport, 1930.06.29., vasárnap

Hat éves szünet után, 1930-ban találkozott lengyel ellenfelekkel az ismételten ezüstérmesként érkező Ferencváros, amelynél azonban már alakulóban volt a két évvel későbbi 100%-os bajnoki címet nyerő klasszis csapat. A Polonia ekkor egy erős középcsapatnak számított az egyre erősödő és kiszélesedő lengyel futballpalettán. 1929-ben például úgy lettek hetedikek a kétpontos bajnoki szisztémában, hogy az első helyezett mögött hat, a legjobb kieső előtt csupán három ponttal végeztek a feketemezesek, 1930-ban viszont már a negyedik helyet csípték el. A korabeli Nemzeti Sport tudósítása alapján mindkét mérkőzés „sétameccs” jellegű volt, és bár a varsóiak eleinte szívósan, kitartóan védekeztek, igazából csak a különbség volt a kérdés, hogy mennyi is lesz a vége, ráadásul a Fradi nem is a legerősebb tizenegyével állt ki a második mérkőzésen. A lengyel sportsajtó, jelesül a Przegląd Sportowy hosszasan elemezte a Ferencváros játékát, a kapus Amsel Ignác teljesítményét például a fenomenális jelzővel illették, de kiemelték Turayt, Toldit, valamint Korányit, és lényegében minden csapatrészről elismerően írtak. A többiekhez viszonyítva talán csak Táncos és Lázár teljesítménye nem nyerte el annyira a tetszésüket, azonban a Nemzeti Sport értékelése ennek valamelyest ellentmond, hiszen a magyar lap épp Táncost emeli ki a többiek közül, ami az első meccset illeti. Hazafelé a csapat még „beugrott” Królewska Hutába (a mai Chorzówba) és egy laza 6:3-ra verték a helyi Amatorskit, amely ekkoriban a másodosztályban (Sziléziai Klasa A) vitézkedett.

1930.06.29., Varsó, nemzetközi barátságos

Polonia Warszawa – Ferencváros: 0-5
Ferencváros: Amsel – Blum, Korányi L. – Lyka II., Berkessy, Obitz – Lázár, Takács II., Gyurcsó, Toldi, Kohut
Gól: Takács II.(3), Toldi(1), Kohut(1)
Edző: Blum Zoltán

Nemzeti Sport, 1930.06.30., hétfő

Przegląd Sportowy, 1930.07.05.

1930.07.02., Królewska Huta (ma Chorzów), nemzetközi barátságos

Amatorski Klub Sportowy Królewska Huta – Ferencváros: 3-6
Ferencváros: Amsel – Takács I., Korányi L. – Lázár, Lyka II., Berkessy – Táncos, Takács II., Turay, Toldi, Kohut
Csere: Blum
Gól: Toldi(2), Turay(2), Kohut(2)
Edző: Blum Zoltán

Nemzeti Sport, 1930.07.04., péntek

Újabb hat év elteltével mérkőzött meg lengyel ellenféllel a Fradi. 1936 áprilisában Kassel érintésével Antwerpenbe utazott a csapat, és ott részt vett a Húsvéti tornán, amelynek serlegét el is hódította. Ekkor találkozott első alkalommal a két gárda. A fradisták – mondhatni szokásuk szerint, ha lengyel csapattal találkoztak – a megelőző és az adott szezonban ezüstérmet szereztek a bajnokságban, míg a WisƗa 1935-ben 4., 1936-ban a 2. pozíciót érte el a lengyel első ligában. A magyar tudósítás szerint a krakkóiak elég gyenge produkciót nyújtottak, a Przegląd Sportowy viszont kellemes csalódásának ad hangot. A lengyel sportlap írása alapján a WisƗa-játékosok küzdelmére nem lehetett panasz egyik játékrészben sem. Egyszerűen már a néhány támadási kísérletnek is örülnek, úgy tűnik sokkal simább vereségre számítottak. Kiemelik a fradisták kemény játékát, amihez a játékvezető is partner volt.

1936.04.13., Antwerpen, Húsvéti torna

Wisla Kraków – Ferencváros: 0-3
Ferencváros: Kutasi K. – Polgár, Korányi L. – Lyka II., Móré, Lázár – Mikes, Víg, Sárosi, Toldi, Kemény
Csere: Táncos, Kiss Gyula
Gól: Sárosi(2), Toldi(1)
Edző: Blum Zoltán

Nemzeti Sport, 1936.04.14., kedd

 

Przegląd Sportowy, 1936.04.14.

Eredetileg a CWKS Warszawa, azaz a mai Legia lett volna a Ferencváros, vagyis az ekkor Kinizsinek csúfolt csapat ellenfele, amely tizenhét esztendő után lépett ismét lengyel földre. A varsóiak kérésre azonban az állítólag nagyobb játékerőt képviselő hadsereg-válogatott ellen álltak ki dr. Fenyvesi Mátéék. Az ellenfél a tavaszi szezonban 3. varsói (CWKS) és 4. helyezett krakkói (OWKS) honvéd csapatból állt össze. Az OWKS-t egyébként Wawel Krakkó néven alapították, ma pedig a zöld-fehér-lila mezes csapat a lengyel nyolcadik vonalnak számító területi bajnokságban, a Klasa B-ben (grupa: Kraków II) szerepelnek WKS Wawel Kraków néven, és az első helyen telelnek jelenleg. Csak a kontraszt kedvéért jegyezzük meg: a Legia a BL-után februárban a EL-ben vitézkedhet tovább.

A ferencvárosi csapat ekkortájt meglehetősen gyengén szerepelt a bajnokságban, 1952-ben mindössze a 9. helyet szerezték meg, míg 1953-ban az 5. pozíciót sikerült elérni. Nem is csoda, hiszen a gárda legjobbjait a politika a Honvédhoz (Budai, Kocsis) és a Dózsához (Henni, Deák) vezényelte. Czibor sem úszta meg, akit egy csepeli kitérőt követően Farkas Mihály honvédelmi miniszter a kispestiekhez irányított. Ehhez képest elég tisztességes eredményeket ért el a ferencvárosi csapat az 1953-as lengyel túráján. Már bontogatták szárnyaikat a későbbi VVK-győztes csapat tagjai: Orosz, Mátrai és Fenyvesi is. A mérkőzést hatalmas érdeklődés övezte, a Népsport tudósítása szerint 50.000 néző foglalt helyet a varsói CWKS-stadion lelátóin. A mérkőzés nagy részében Mátraiék irányították a játékot, és végül teljesen megérdemelten nyerték a mérkőzést. A Przegląd Sportowy főként a védelmet dicsérte, a Trybuna Ludu pedig az elismerés mellett egy kissé fanyalgott, hogy a ferencvárosiak csak időnként adtak ízelítőt a világhírű magyar labdarúgásból.

1953.07.12., Varsó, nemzetközi barátságos

Lengyel Hadsereg válogatottja – Bp. Kinizsi: 1-4
Ferencváros: Gulyás – Rudas, Kispéter, Ombódi – Kéri, Hári – Kertész Tamás, Orosz, Mátrai, Csoknyai, Fenyvesi
Csere: Csepregi

Gól: Csoknyai(1), Kispéter(1), Orosz(1), Rudas(1)
Edző: Sós Károly

Népsport, 1953.07.13.

Népsport, 1953.07.23.

Egy héttel a varsói mérkőzés után a ferencvárosiak levonatoztak Felső-Sziléziába, hogy a tavasszal kitűnően szereplő, a bajnokságban csupán egy pontot hullajtó Unia Chorzówval (ez a mai Ruch – 1949 és 1956 között volt Unia a nevük) mérkőzzenek meg. A chorzówiak erejét az is jelzi, hogy hat lengyel válogatottat (Wyrobek, Bartyla, Bomba, Suszczyk, Alszer, Cieślik) is a soraik között tudhattak. Itt is nagy érdeklődés övezte a fradisták vendégjátékát, a Népsport szerint 40.000-en látogattak ki a meccsre. A magyar középcsapat és a lengyel éllovas összecsapása kiegyenlített játékot hozott. A lengyel Sport nevű szaklap szerint a hazaiak közül főként a válogatottak, de különösen a Ruch valaha volt legeredményesebb támadója, Cieślik emelkedett ki, aki be is talált. A fradistáktól Rudas, Kispéter, Kertész és a kapus Gulyás játékát emelték ki.  A mérkőzés után a két csapat a stalinogródi (Katowice neve 1953-56 között) Monopol Hotelben közös vacsorán vett részt, amelyen az Unia egyik vezetőségi tagja, a vegyészipari szakszervezet vezetője – bizonyos Trokowski – mondott köszönetet a ferencvárosiaknak, amiért elfogadták a chorzówiak meghívását.

1953.07.19., Chorzów, nemzetközi barátságos

Unia Chorzów – Bp. Kinizsi: 1-2
Ferencváros: Gulyás – Rudas, Kispéter, Ombódi – Kéri, Hári – Kertész Tamás, Csepregi*, Mátrai, Csoknyai, Fenyvesi
Csere: Orosz
Gól: Rudas(1), Hári(1)
Edző: Sós Károly

Népsport, 1950.07.20.

Három nappal a chorzówi találkozó után már Krakkóban volt mérkőzésre hivatalos Mészáros József csapata, ahol a helyi Gwardia (ez volt a mai WisƗa neve az ötvenes évek első felében) vendégei voltak. Ahogy a WKS, OWKS, CWKS előnevű csapatok a honvédség köteléke alá tartoztak, úgy a Gwardia előnevűek voltak a milicisták, azaz a rendőrségi csapatok, amit a riválisok fanatikusai ma is előszeretettel dörgölnek a WisƗa-szurkolók orra alá. Azt is tegyük hozzá a történeti hűség kedvéért, hogy abban az időben nem igazán lehetett választani ki-melyik minisztérium vagy szakszervezet szárnya alá kerüljön: a párt döntött. Ezt a mérkőzést – az előző kettőhöz hasonlóan – nagy érdeklődés övezte, 45.000 néző előtt küzdött meg a két gárda. A fradisták némileg enerváltan játszottak az első játékrészben, a rendőrcsapat el is húzott két góllal a szünetig. Második játékrészben aztán a képességbeli különbségeknek köszönhetően Mátrai két találatával sikerült kiegyenlíteni. Ez pedig azt eredményezte, hogy a ferencvárosiak negyvenegy év után először nem tudtak legyőzni egy lengyel ellenfelet – igaz 1912-ben a második csapat játszott döntetlent Lwówban a Czarni vendégeként. A korabeli hivatalos narratíva szerint ezzel a meccsel ünnepelték Lengyelország felszabadulásának kilencedik évfordulóját, valamint ez volt a Gwardia 45.000 fős stadionjának az avató-mérkőzése is.

1953.07.22., Krakkó, nemzetközi barátságos

Gwardia Kraków – Bp. Kinizsi: 2-2
Ferencváros: Gulyás – Rudas, Kispéter, Ombódi – Kéri, Hári – Kertész Tamás, Orosz, Mátrai, Csoknyai, Fenyvesi
Csere: Csepregi*
Gól: Mátrai(2)
Edző: Sós Károly

Népsport, 1953.07.23.

Négy évvel a chorzówi vendégjáték után a Fradi immár végre ismét Ferencváros néven, rendes színeit visszakapva fogadhatta a felső-sziléziaiakat, akik újra Ruchként szerepelhettek. A történethez tartozik, hogy a zöld-fehérek első csapata éppen Ausztráliában oktatta a labdarúgást (az első csapat ugyanezen a naptári napon 6-1-re verte Ausztrália válogatottját Sydneyben), így Lwów és 1912 után ismét a tartalékok jutottak szóhoz egy lengyel csapat elleni meccsen. Ez sem okozott azonban gondot, és a Csepelen 16.000 néző előtt rendezett összecsapáson a Fradi nyert 2-0 arányban. A Ruch egyébként 1956-ban a 2., míg 1957-ben a 8. helyet szerezte meg a 12-csapatos lengyel első ligában, míg az NB I-ben a Ferencváros az 1957-es félszezonos tavaszi bajnokságban a 4. helyet érte el.

1957.08.03., Csepel, Esti kupa

Ferencváros II – Ruch Chorzów: 2-0
Ferencváros: Horváth Gy. – Thomann, Forgács, Erdész – Simon I., Hruby – Dálnoki, Rákosi, Takács II. Lajos, Pető, Gregor B.
Csere: Tarsoly
Gól: Hruby(1), Dálnoki(1)
Edző: Csanádi Árpád (Kapocsi Sándor)

Népsport, 1957. 08.04.

1958 tavaszán az egyre erősödő Fradi a kétszeres lengyel bajnok, ám ekkortájt a másodosztály északi csoportjában szereplő szintén zöld-fehér Warta Poznańt fogadta az Üllői úton. Nos, az ellenfél játékerejéhez hasonlóan az érdeklődés is meglehetősen gyér volt, a Népsport szerint 4.500-an látogattak ki a mérkőzésre. A gyenge kezdés után egyre inkább magukra találtak Orosz Pálék és biztosan, 5-1-re verték a poznańi vendégcsapatot.

1958.03.05., Üllői út, nemzetközi barátságos

Ferencváros – Warta Poznań: 5-1
Ferencváros: Gulyás – Ombódi, Hruby, Láng K. – Gerendás, Dékány – Dálnoki, Orosz, Friedmanszky, Vilezsál, Fenyvesi
Csere: Horváth Gy., Mátrai
Gól: Vilezsál(1), Orosz(1), Dálnoki(1), Fenyvesi(1), Friedmanszky(1)
Edző: Tátrai Sándor

Népsport, 1958.03.06.

Újabb egy év telt, mire ismét lengyel klubcsapat érkezett, hogy megmérkőzzön Tátrai mester csapatával. Ezúttal egy régi ismerős, a 20-as években kétszer is legyőzött Cracovia látogatott el Budapestre. Kiegyenlített csatában Dalnoki és Mátrai góljaival a Fradi ismét legyűrte a fehér-piros csíkos krakkóiakat. A Cracovia egyébiránt friss feljutóként az első osztályra készült, a Ferencváros pedig a középmezőnyben végzett az 1957/58-as kiírásban.

1959.02.18., Népliget, Építők pálya, nemzetközi barátságos

Ferencváros – Cracovia: 2-0
Ferencváros: Horváth Gy. – Berta F., Mátrai, Dalnoki – Gerendás, Dékány – Rákosi, Orosz, Friedmanszky, Vilezsál, Fenyvesi
Csere: Hódi, Győri-Kiss, Szigeti
Gól: Dalnoki(1), Fenyvesi(1)
Edző: Tátrai Sándor

Népsport, 1959.02.19.

 

Népsport, 1959.02.20.

1960 februárjában az 1958-as lengyel bajnok (1959-ben pedig már csak 8.) ŁKS Łódź érkezett a magyar fővárosba. Ez volt a 60-as évek legkiválóbb magyar labdarúgójának, Albert Flóriánnak az első meccse lengyel klub ellen. Teljesítményét a Népsport is kiemelte. A téli felkészülési meccs ellenére szép számú szurkoló – 20.000 néző – látogatott ki az Üllői útra.

1960.02.22., Üllői út, nemzetközi barátságos

Ferencváros – ŁKS Łódź: 6-2
Ferencváros: Landi – Mátrai, Gerendás, Dalnoki – Vilezsál, Dékány – Dálnoki, Orosz, Albert, Rákosi, Fenyvesi
Csere: Friedmanszky
Gól: Dálnoki(2), Albert(1), Orosz(1), Rákosi(1), öngól(1)
Edző: Tátrai Sándor

ŁKS Łódź: Szczurzynski – Walczak, Stusia, Wieleski – Soporek, Bialas – Jezierski, Kazmierczak, Szymborski, Sass, Kowalec

Népsport, 1960.02.22.

A Ferencváros lengyel csapatok elleni mérlege meglehetősen impozáns volt tehát az 1912 és 1960 között vizsgált időszakban, 16 mérkőzésen 14 Fradi-győzelem mellett csupán 2 döntetlenről tudunk beszámolni, a gólok eloszlása pedig 59-15 volt a zöld-fehérek javára. A következő Ferencvárossal és lengyel ellenfeleivel foglalkozó részben az 1960 áprilisától 2016 januárjáig terjedő időszakot tárgyaljuk majd.

∗ megjegyzés: A Ferencváros csapatainak összeállításai és a góllövők minden esetben a tempofradi.hu-ról vannak.

                                                                                                                                                                                                             –PJ-

Be the first to comment on "Magyar-lengyel klubcsaták II. rész | FERENCVÁROS – 1.rész – “A tanítómester” (1912-1960)"

Leave a comment

Facebook