Előző cikkünkben már kielemeztük a pályán történteket, most következzék egy beszámoló a lelátóról is. Szurkolói értelemben rendkívül izgalmas és eseménydús volt a szerda esti varsói meccs és bár a pályán a Legia önmagához képest is alulteljesített, a klub ultrái megmutatták, hogy ha a csapatuknak nem is, nekik viszont mindenképp ott a helyük az európai élmezőnyben. Ismét gyönyörű élőkép és fantasztikus hangulat volt a Łazienkowskán, ráadásul végre egy nagy létszámú külföldi tábor is tiszteletét tette a vendégszektorban. (A felhasznált képek a legionisci.com oldalról származnak.)

A BL-találkozók jegyeiért már a sorsolás utáni héten megindult a roham. A klub vezetősége – helyesen – úgy döntött, hogy mindhárom hazai meccsét saját stadionjában játssza, annak ellenére, hogy tömeges igény lett volna arra, hogy a találkozókat átvigyék a kétszer nagyobb nemzeti stadionba. Ugyancsak méltányolandó volt a klub azon erőfeszítése, hogy előnyben részesítsék a klub törzsszurkolóit az ilyenkor törvényszerűen felbukkanó divatdrukkerekkel szemben. Olyan jegyeladási politikát alkalmaztak a varsóiak, melynek köszönhetően szinte csak a Legia bérletesei, illetve az előző szezonban legalább 10 mérkőzésen résztvevők vásárolhattak belépőket, ráadásul hárommeccses bérleteket is piacra dobtak. Mindössze pár ezer jegy maradt nyílt eladásra, melyek egy nap alatt elkeltek.

A Legia ultrái természetesen kiemelt szinten kezelték az első BL-találkozót. Több tízezer zlotyt gyűjtöttek össze a korábbi meccseken, hogy tökéletes látvánnyal kápráztassák el a csapatot és egész Európát. A mérkőzés előtti napokban arra kérték a kapu mögötti szektorba jegyet váltókat, hogy a kezdés előtt már egy órával mindenki foglalja el helyét a lelátón. Ennek az ultrák maradéktalanul eleget is tettek, így minden adott volt ahhoz, hogy a csapatok kivonulásakor legördüljön a monumentális nagyzászló, melyen először egy árnyékba burkolózó alak volt (nem) látható, hogy később megjelenjen egy arcát sállal elfedő Legia-ultra, kezében a sorsoláskor használatos cetlivel és a klub nevével. Az élőképet a “Na, ki tért vissza?” felirat tette teljessé, illetve az a több tucat görögtűz, melyet a Bajnokok Ligája himnusza alatt gyújtottak be a Zyleta többi részén. Káprázatos látvány volt, az biztos.

A Legia ultrái annyi ötletes, humoros és tökéletesen kivitelezett koreográfiát csináltak már eddig, hogy az ember már azt hinné, nem lehet már a korábbiaknál jobbat csinálni, pedig de. Mindig! Az “ismeretlen tettesek” (a Legia fő ultracsoportja, a “Nieznany Sprawcy”) hónapról hónapra rendszeresen rácáfolnak, hogy mindig van a tarsolyukban egy még nagyobb, egy még jobb, egy még ötletesebb és egy még humorosabb koreográfia. Nem véletlen, hogy nem csak a meccset közvetítő televíziós riporterek, hanem az európai szurkolói oldalak és fórumok is nagyban méltatták a bemutatott koreót a tegnapi este folyamán. Garantált, hogy egyedül egy valakinek nem tetszett a látvány: az UEFA ellenőrének. Szinte biztos, hogy több tízezer eurós pénzbüntetés jár majd a “visszaeső” Legiának a pirotechnika miatt. De azt meg ugye írják a többihez, ahova szokták…

A mérkőzés folyamán végig nagy intenzitással folyt a szurkolás, gyakorlatilag az egyre kínosabb eredménytől teljesen függetlenül. Túlzás nélkül állítható, hogy a tábor hangerejét nem befolyásolták a (már rendkívül korán) bekapott gólok. A második félidőben, 0:4-es állásnál még arra is futotta a lengyeleknek, hogy az egész kapu mögötti lelátó félmeztelenre vetkőzzék és úgy szurkoljanak tovább.

Persze azért szó sem volt ilyen önfeledt örömről. Mindenkiben ott volt a keserűség a végeredmény és a “hogyan” miatt. A varsói szurkolók egyhangúan azt állították: simán belefér nekik egy tisztes vereség a Dortmundtól, de a megalázó eredményt elfogadhatatlannak tartják. Ugyancsak kiábrándító volt, hogy kerek 6 percig bírta kapott gól nélkül az idei BL főtáblát a csapat, illetve az, hogy a 17. percben már 0:3-at mutatott az eredményjelző, az a teljes megsemmisüléssel volt egyenlő, amihez nemigen vannak szokva a Legia-szurkolók.

Az eredmény és a ‘hogyan’ ellenére elmondható, hogy kifejezetten jó hangulatú és emlékezetes volt a meccs lelátói része. Érdekesség, hogy míg három héttel ezelőtt a Dundalk elleni főtáblára jutás után a közönség egyenesen kifütyülte az akkor is kiábrándító színvonalú futballt játszó csapatot, most 0:6 után mégis megtapsolták a játékosokat.

Ami a vendég Borussia szurkolóit illeti. Mintegy 1500-an érkeztek Varsóba, mely létszám elég volt ahhoz, hogy minden idők egyik (ha nem a) legnagyobb létszámú külföldi szurkolótábora legyenek a lengyel fővárosban, ugyanakkor kevés ahhoz, hogy a szektort teljesen megtöltsék. Pár száz szék így is üresen maradt, de tekintettel arra, hogy Lengyelországba, és azon belül különösen Varsóba nem szívesen utaznak a külföldi, különösen a nyugat-európai szurkolótáborok, a dortmundiak másfél ezres létszáma mindenképpen megsüvegelendő. Szinte mindannyian buszokkal érkeztek, a hírek szerint 50 buszt tudtak kiállítani a túrára. Nem csoda, hiszen Németország egyik legjobb és leginkább szervezett táboráról beszélünk. A nagy létszámban bőven elfért több száz ultra és huligán is, de persze a létszám döntő hányadát a tipikus német “focidrukker” réteg és a családos szurkolók adták. A buszok Németországból egyenesen a stadion melletti parkban kialakított szurkolói zónába gördültek be, természetesen szigorú rendőri felügyelettel. Így nem is nagyon volt esély, hogy a két tábor összecsapjon az utcán, leszámítva azt a néhány bátor, repülővel érkező németet, akik a belvárosban bóklásztak sárga színekben – ők kénytelenek voltak átmenetileg kölcsönadni szurkolói ruházatukat a varsói kollégáknak.

És ha már idáig elutaztak a dortmundiak, akkor nyilván úgy voltak vele, hogy igyekeztek ők is megmutatni legjobb tudásukat. Rengeteg, kis és nagy méretű rudas zászlót lengettek az egész meccs során. Kezdéskor és egy-egy gól után pedig ők is rágyújtottak néhány görögtűzre. Mindazonáltal leginkább hangjuk volt átütő erejű, mely bátran versenyre kelhetett bármelyik másik, hasonló létszámú lengyel táboréval. Abszolút pozitív véleménnyel szóltak róluk még a varsói hívek is, akik egyáltalán nem vártak tőlük ilyen magas szintű szervezettséget, ilyen jó összetételt és ilyen hangos szurkolást.

A vendégek egyébként két lengyel nyelvű kiírással megemlékeztek Dawidról, akit tavaly egy alsóligás bajnokin a rendőrök gumilövedékkel halálosan meglőttek. Az egyik drapin azt szerepelt, hogy “Rendőrség, bíróság, ügyészség – kéz kezet mos”, a másikon pedig csak annyi, hogy “Igazságot Dawidnak!”. Szép gesztus volt a német szurkolók részéről.

Persze azért némi incidens is történt a lelátón. A meccs közepén egy jól felkészült és gondosan felszerelkezett 50 fős Legia-brigád próbált meg a vendégszektor közelébe férkőzni, hogy ott a szabad prédaként kirakott dortmundi zászlókat meglovasítsák. A társaság ráadásul nem adta alább: egyenesen a VIP szektoron át indult neki a kalandnak! Megpróbálta őket feltartóztatni egy-két tucat biztonsági, de rajtuk simán átgázoltak, sőt magukhoz is vették tőlük a gázspray palackjaikat. Melyet aztán végül a németekre fújtak ki a kerítésen át… Zászlószerzés sajnos nem lett az akcióból, hiszen a dortmundiak gyorsan kapcsoltak és leszedték a zászlókat az oldalsó kerítésről.

A német sajtó persze őrjöngött az eset miatt és a legtöbb lengyel lapnak sem kellett (stílszerűen) a szomszédba mennie a Legia-hoolok gyalázásáért. Én azonban nem leszek az, aki ezt az akciót elítéli, hiszen aki ismeri a Legia ultrák mentalitását, az tudja, hogy minden alkalmat megragadnak, hogy a riválisaiknak borsot törjenek az orruk alá. Még attól sem riadtak vissza, hogy a “Nutte, Nutte BVB” rigmust, amit majdnem minden német tábor skandál a Borussia ellen, azt “Jude, Jude BVB”-nek értsék félre. Ezt a vádat azonban még a Legia vezetősége is azonnal visszautasította, filmfelvétellel bizonyítva, hogy szó sem volt antiszemita megnyilvánulásról. Más kérdés, hogy a vendégtáborban történt botránynak lesznek következményei…

Összességében egyébként nem volt egy nagy rendbontás, csak ugye BL meccsen történt és konkrétan a VIP páholy közvetlen közelében, így garantált a súlyos büntetés – bármennyire is ellenzem és elleneztem mindig is a klubok büntetését a szurkolóik miatt. Nem igazságos ugyanis, hogy egy kis csoportnyi ember (jelen esetben kb. 50 fő) miatt bűnhődik több ezer másik (jelen esetben 30.000).

Így most sokan azon izgulhatnak Varsóban, hogy vajon az UEFA “csak” súlyos pénzbüntetést szab ki a Legiára vagy zártkaput rendel el a következő hazai találkozóra, mely történetesen épp a… Real Madrid ellen lenne és a klub századik születésnapjának is szánják. Nem lenne példa nélküli, ha az UEFA bezáratná a Legia stadionját: tavalyelőtt az Ajax elleni Európa Liga meccset játszották zárt kapuk mögött, ráadásul ott még az idegenbeli meccstől is eltiltást kaptak a varsói szurkolók.

A folytatás két hét múlva következik Lisszabonban a Sporting ellen, ahová több száz lengyel fog elutazni. Nagyban szerveződnek már a charter gépek és a buszos utazások is. Azt követően pedig októberben a mindenki által várva várt Madridba vezet a csapat és a szurkolók útja. Ott leszünk mi is.

További képek:

Szabó Balázs