Néhány újpesti Varsóban járt a Legia Varsó–Lech Poznań derbin. Csoby élménybeszámolója következik…
Régóta terveztük, hogy ellátogatunk a lengyel fővárosba, hiszen híresen jó a kapcsolat velük is, csak úgy, mint a szczecini legénységgel. Péntek délelőtt indultunk útnak egy kocsival, az akkor még 8 órásnak gondolt utunknak, Szlovákián-Krakkón keresztül. Az út nagyon hosszú volt: tizenegy és fél óra utazás után végre megérkeztünk Varsóba. Szállásunkat öt perc alatt elfoglaltuk, hiszen már nagyon vártak lengyel barátaink. Mondanom sem kell, hogy azonnal elkezdtük a jól ismert „melanż”-t, hiszen az éjszakai-hajnali városnézésünket jó pár üveg vodka kísérte, amire természetesen meghívtak minket.
Szombat napközben már magunk néztük meg a várost, amelyet 70 éve még 1500 ember lakott a Varsói Felkelés miatti náci bombázások után. A város ekkor szinte teljesen megsemmisült. A háború után villámgyorsan újjáépítették Varsót, jelenleg felhőkarcolók és modern épületek keverednek a szocializmus hagyatékával. Estére újra összefutottunk vendéglátóinkkal, most a stadionhoz és környékére vittek minket. A stadion közelében megnézhettünk úgy 50 profin kivitelezett graffitit, majd a Legiások törzshelyére beülve folytatódott a melanż. Este még bementünk kajálni a belvárosba velük, közben meséltek nagyon sokat a barátságaikról, majd megbeszéltük a vasárnapi programokat.
Vasárnap, meccsnap! Ebéddel kezdtük a napot, egy magyar barátunkkal (aki mellesleg ennek az oldalnak is az egyik szerkesztője) és busszal érkezett Varsóba. Már szombaton jelezték nekünk, csak később jönnek „értünk”, mert dolguk van, el nem tudtuk képzelni, mit csinálhatnak, de végül elmondták: a Poznańból érkező vonatnak tettek ki kiírásokat. Elvittek minket arra a dombra, amin a nagy Pamietamy jelkép van, ott csináltunk pár képet, majd sétáltunk egy közeli parkban, ahol alkoholfogyasztásunk alatt a rend éber őrei lecsaptak, és meg is büntették a lengyeleket, pedig úgy indult, hogy mi se ússzuk meg… Érdekesség, hogy Lengyelországban ilyen eset évente 40 milliószor történik meg, azaz egy évben egyszer, tuti megbüntetnek, ha lengyel vagy, ezért ők adónak nevezik inkább. Rendőrállam… Megnéztük a Legia hivatalos shopját, ami nagyobb, mint egy CBA üzlet. Ezen kívül még két szurkolói shop található Varsóban.
Meccs előtt másfél órával már tele volt a Żyleta, mindenki az egységes fehér ruhadarabokban, ami elmaradhatatlan a kanyarból. A fanatikusok koreográfiával készültek, méghozzá egy egész stadionos kartonozással. A meccs sajnos nem alakult túl jól, az első félidőben vezetést szerzett a 2 magyart is a kezdőben tudó Lech, akik a vendégszektorban 1000-en voltak. A félidő végére kikerült egy nekünk, magyaroknak szánt üzenet ’’56-ban is győztetek, legyen ez most is így ’’ majd lángba borult a kanyar a maszkos, kesztyűs pirotechnikusoktól. A második félidőben lassan csordogált a meccs, azt a kevés helyzetet, ami volt is, általában kihagyta a Nikoliccsal felálló Legia. A szurkolás hangos, a kanyar egységes volt. A meccs végén természetesen megjött a győzelemittas poznani szurkolók hangja is.
Este a belvárosban ittunk, egy szűk kis utcában le is játszottunk egy lengyel-magyar labdarúgó mérkőzést, amelyet egy, a meccsről származó labdával játszottunk. Az eredmény 5-4 lett a válogatottunk javára!
Viszonylag korán elbúcsúztunk, a hétfői munkanap visszatartotta a lengyeleket, minket meg a másnapi hosszú út. Hétfőn végül este érkeztünk Budapestre, immár a hosszabb, de időben jobb útvonalon Csehországon át.