Nem csak a zöld gyepen vagy a lelátókon születnek új barátságok a két nép között, hanem a zöld asztal mellett is. Ha azt mondom, gombfoci, talán sokunkban előjönnek a gyerekkori emlékek és felidéződnek a csodálatos meccsek, lövések, gólok. Elmondható, hogy a játék lassan visszatér a köztudatba és napjainkban éli másodvirágzását.
Létezik a labdarúgásnak egy kicsinyített formája, a gombfoci, amit ugye a magyaroknak nem nagyon kell bemutatni, hiszen a mélyreható és hitelesnek mondható kutatások azt bizonygatják, hogy a gombfoci igenis magyar eredetű találmány. Ezen oknál fogva az illetékesek már a Hungarikummá avatáson dolgoznak, és valljuk be, van is esély az elismerésre. Ha az ember ezekben a körökben mozog, hamar rájöhet, hogy sok országnak van futballutánzó asztali játéka, ami nagyon hasonlít a magyarok által az 1910-es évek elején kitalált játékra. Nem kérdéses a gombfoci világhódító útja, hiszen a bolygó minden szegletében megtalálható valamilyen változata. Brazíliától Ausztráliáig, Katalóniától Grúziáig találunk labdarúgást utánzó játékot, amelyek nagyon hajaznak a magyar gombfocira, és egyik ország játéka sincs olyan “öreg”, mint a magyar. Talán legjobban Kolumbia, Grúzia és Katalónia játéka hasonlít a magyar gombfocira, de a brazilok játékának az őse is tartalmaz hasonlatosságokat. Csupán ritka kivételek akadnak ezen a területen, amikor olyan ország “gombfocijába” botlunk, amely mind szabályaiban, mind pedig a használt felszerelések terén is merőben más, mint a mi játékunk. A környező országokon kívül – Románia, Szerbia, Szlovákia – Spanyolországban, Brazíliában, Kolumbiában vagy akár Ausztráliában is nagyon hasonló szabályok szerint játsszák a gombfocit, amelyhez olyan eszközöket használnak, amelyek nagyon hajaznak a mieinkre. Az egyetlen ilyen kivétel, amely a szabályt erősíteni hivatot, az Lengyelország.
A gombfoci játékról tudni kell, hogy az 1910-es évek elején terjedhetett el, nagyjából akkor, amikor a labdarúgás is egyre népszerűbb lett Magyarországon. Mivel abban az időben még nem lehetett napi szinten mérkőzéseket látni, ezért a vágyak leküzdése gyanánt a gyerekek leleményessége, találékonysága oda vezetett, hogy valaki vagy valakik kitalálták a gombfocit. Pontos adat nem létezik, hogy ki vagy kik és mikor kezdtek először játszani, de a népszerűsége nagyon gyorsan terjedt. Az 1960-as évekig csupán elszigetelt közösségek játszottak, szinte csak egymás ellen, aztán sikerült kidolgozni egy egységes szabályrendszert, melynek lényege a szektor szabály (egy erre a célra készített eszközzel mérik a passz távolságát) és országos szövetséget alapítottak; beindulhatott az országos bajnokság. Az elmúlt rendszerben nagyon nehéz volt ezt a törekvést véghez vinni, ugyanis sokszor hitték azt ” bizonyos nagyon lelkes emberek”, hogy a rendszer elleni összeesküvés zajlik egy-egy lakásban vagy teremben(…). A rendszerváltással azonban minden akadály elhárult a lelkes és kitartó gombfocisok elől, előbújhattak föld alatti bunkerjeikből, és 1989-ben immár hivatalosan is sportág lett a gombfoci versenyszerű változata, a szektorlabda. Sorra alakultak a klubok és hivatalosan is bejegyzett lett a Magyar Asztali-labdarúgó Szövetség. A világ azonban elszaladt a gombfoci mellett, a technikai fejlődés és a rohanó életmód miatt egyre nagyobb hátrányba került vetélytársaival, a számítógéppel és a plázákkal szemben. Lassan kiveszett a köztudatból a játék, a 2000-es évek elejére teljesen elsorvadt a népszerűsége, amit csak napjainkban próbálnak meg nagy küzdelmek árán visszahozni azok, akik éreznek magukban annyi energiát, hogy megpróbálják a lehetetlent.
A lengyelek asztali-labdarúgó játéka 1977 őszén jött létre Jakub Krüger és Krysztof Nowotny jóvoltából. Az akkor 9 éves poznańi fiúk színes gombokat tettek le egy külvárosi lakás szőnyegére, ahol egy műanyag golyó segítségével játszottak egy mérkőzést. Ettől a dátumtól tekinthető a Pilka guzikowa születése. Ezt követően a fiúk osztálytársai körében hamar híre ment az új játéknak, a létszám növekedésnek indult, azonban csakúgy, mint nálunk, a lengyeleknél is tiltották a hasonló összejöveteleket. Ennek hatására 1982-ben az Okręgowy Związek Sportów Guzikowych (Kerületi Gomb Sport Egyesület) nevet felvevő társaság majdnem szétszéledt, de sikerült egyben tartani a fiatalokat. Később nevüket Towarzystwo Miłośników Gier Guzikowych-ra (Gomb Barátok Társasága) változtatták, amely a napig a hivatalos neve a csoportjuknak. 1999-ben a helyi gomb múzeummal együttműködést kezdeményeztek, amely sikeresnek bizonyult, és a TMGG immár impozáns környezetben rendezhette versenyeit szép számú résztvevő mellett. Az igazi áttörés 2002-re datálható, ugyanis a Poznańtól nem messze fekvő Zielonka város egyeteme állandó helyszínt biztosít a számukra. Sajnos 2016-ban véget ér a mesébe illő történet ezen része, azaz a festői területen a XXII. Mistrzostwa w Polskiej Piłce Guzikowej Zielonka lesz az utolsó ilyen verseny.
2014. nagy lehetőségeket hozott a TMGG életébe, ugyanis más országokban is megismerhették a játékukat – például Katalónia, Magyrország. 2015-ben a debreceni gombfocisok eleget tettek egy meghívásnak, és június 6-án részt vettek a TMGG első igazi nemzetközi versenyén (valamint a másnapi Ekstraklasa bajnokavatón), amelyen a házigazdákon és a magyarokon kívül katalánok és grúzok is szerepeltek. Itt derült ki, hogy egész Lengyelországban csak itt, Poznańban játszanak gombfocit, ami nagyon meglepő volt egy ilyen futballkultúrával rendelkező országban. Az nem volt meglepő, hogy ebben a városban játszanak futball utánzó játékot, de Lengyelország szerte nem tudni más társaságról akik ehhez hasonló elfoglaltsággal múlatnák az idejüket. A találkozó olyan jóra sikerült, hogy a TMGG tiszteletét tette a 2015 szeptemberében Debrecenben megrendezett VII. Szektorlabda Világbajnokságon, amelyen bár kiemelkedő sikert nem értek el a pályákon, panaszra nincs okuk és az asztalok mellett köttetett barátságok talán előrébb viszik a játékot is.
A következő lépcsőfok pedig ismét a magyarok poznańi látogatása lesz az idén áprilisban Zielonkában utolsó alkalommal tartandó versenyre, amelyre már most lázasan készülnek.
