Zsinórban harmadszor, összességében pedig 18. alkalommal szerezte meg a serleget a varsói katonacsapat. Kiváló hangulatban, több mint 48 ezer néző szeme láttára kezdődött el a 62. lengyel kupadöntő, már amennyire látszódott valami, hiszen még a 3. perc körül is jókora füst lengte be a stadiont. Mindkét tábor kiváló látvánnyal, sok-sok piróval rukkolt elő. Végig küzdelmes, pörgős játék folyt a pályán, habár a konkrét kapura lövésig csak 2-2 alkalommal jutottak el a felek, összességében egy nagyon izgalmas meccs zajlott a varsói Nemzeti Stadionban, három magyarral a pályán.

Igaz, már az elején is eshetett volna gól, azonban miután Lovrencsics szabadját kiöklözte Malarz, a kipattantóból csak a kapufát találta el Pawłowski. Nem sokkal később ismét Gergő nevét jegyezhettük fel, Kádár nagyszerű passzát nem sikerült a legjobban levennie, kicsit hezitált, hogy állítson-e még egyet a labdán, de mire lőtt volna, addigra odaértek a Legia védői, és meghiúsították a kecsegtető helyzetet.

A párosítás érdekessége, hogy az idei négy Lech-Legia / Legia-Lech meccseken egyetlen lengyel játékos sem talált a hálóba, a gólokon három légiós – Hämäläinen, Nikolics (2x) és Prijović (2x) – osztoztak. De ne is szaladjunk ennyire előre, a huszadik perc táján Lovre következő lehetőségébe a Legia kőkemény védője, Pazdan lépett bele. Aztán egy kicsit leült a játék, nem úgy a lelátón. Sorra jöttek a különböző igényes és monumentális koreográfiák, kiírások, piróval és füsttel fűszerezve.

Majd ismét felpörgött a játék, ám a védők mindig időben közbeavatkoztak. A Legia javarészt a Kádárral átellenben lévő oldalon próbálta építeni a támadásait, Tamás igazi vezéregyéniségként mozgott a pályán. A szünet előtt még Prijović került helyzetbe, már csak a Lech kapusa volt vele szemben, azonban kissé kisodródva mellé-fölé lőtt. Kissé talán le is csúszott neki a labda. Úgy lepörgött az első játékrész, mintha csak 5-10 perc lett volna.

A második félidő egy kis kakaskodással folytatódott, szinte csak az nem vett benne részt, aki nem volt a pályán. Ezután nem sokkal Malarz védett önfeláldozóan Linetty elől. A két tábor a második félidőre is külön koreóval szolgált, ezek is fantasztikusan sikerültek. Prijović nagy helyzete után nem sokkal Guilherme került volna jó helyzetbe a tizenhatos környékén, de egy Lech védő tisztázott előle, azonban annyira szerencsétlenül, hogy a labda gyakorlatilag elsuhant az ötös vonalában, és a berobbanó PRIJOVIĆ egy karatemozdulattal, vagy legalábbis valami hasonlóval, a hálóba stukkolta a játékszert, pont a Legia-tábor előtt. 0-1!!! Mondani sem kell, egyből robbant a lelátó ezen része.

Pár perccel a gól után pedig következett a már jól ismert “ivószünet”, ami nagyjából a 74-től a 82. percig tartott a nagy füst miatt. A végéig még volt pár kisebb helyzet, de a Legián látszott, hogy túl nagy kockázatba már nem kívánnak belemenni. A játékvezető a sok kényszerszünet hatására 12 perccel toldotta meg a meccset, amire még nagyjából plusz 3 percet rá is húzott, így a 105. percben fújta le a találkozót. Ezzel a Legia Warszawa sorozatban harmadszor hódította el a kupát, összeségében pedig tizennyolcadik alkalommal.

Ami magyarjainkat illeti, Nikolics a 83. percig, Lovrencsics a 92. percig, míg Kádár végig a pályán volt. A hírek szerint komoly büntetés vár a Lechre, mivel a szurkolói nem elégedtek meg a lelátói pirózással, jó pár tűz a játéktéren landolt, némelyik éppen csak Malarz kapus mellett suhant be a gyepre. A Legia hálóőre ahelyett, hogy megijedt volna, végig megőrizte hidegvérét. A mérkőzés után teljes nyugodtsággal jegyezte meg, hogy ő ezt Görögországban már megszokta, tehát nagy sokk nem érte, helyette inkább a kiváló hangulatot és látványt dicsérte. Nos így is hozzá lehet állni, bár nyilván a folyton jajveszékelők lesznek most egy darabig a hangosabbak ebben a témakörben.

Nikolics is kiemelte a hangulatot a mérkőzést követően, illetve hogy ez volt az első trófeája a Legia színeiben. “Boldog vagyok, mert nagyon keményen megdolgoztunk ezért a sikerért. Közeledik a szezon vége, és meg van az esélyünk arra, hogy beírjuk magunkat a Legia történelmébe a centenárium évében. Az első lépést megtettük, vasárnap pedig megtehetjük a következőt a bajnokságért vívott harcban. Tudom, mi történt tavaly a kupagyőzelem után. A nyomás valóban nagy rajtunk, mivel mindenki azt várja, hogy megnyerjük a bajnokságot is. Kicsit aggódtunk Arek Malarzért, aki elég közel volt a Lech szurkolóihoz. Másfelől őket is meg lehet érteni. A klubjukért élnek, és nagyon szerették volna megnyerni a kupát. Fantasztikusak voltak a szurkolóink, amiért nagy köszönet jár nekik. Pazar körítést biztosítanak minden mérkőzésünkön. Együtt sokkal erősebbek vagyunk. Gondolunk a Piastra is, de most egy kicsit ünneplünk a döntő után.”

LECH POZNAŃ vs. LEGIA WARSZAWA 0-1 (0-0)

Varsó, Nemzeti Stadion, 2016. május 2.

gólszerző: Prijović 69. perc

Lech: Jasmin Burić – Tomasz Kędziora, Paulus Arajuuri, Marcin Kamiński, KÁDÁR Tamás – LOVRENCSICS Gergő (90., Kamil Jóźwiak), Łukasz Trałka (79., Maciej Gajos), Abdul Aziz Tetteh, Karol Linetty, Szymon Pawłowski – Dawid Kownacki (87., Darko Jevtić).

Legia: Arkadiusz Malarz – Artur Jędrzejczyk, Igor Lewczuk, Michał Pazdan, Adam Hlousek – Ondrej Duda (67., Guilherme), Tomasz Jodłowiec, Ariel Borysiuk, NIKOLICS Nemanja (83., Michaił Aleksandrow), Michał Kucharczyk – Aleksandar Prijović (90., Kasper Hamalainen).

sárga lapok: Pawłowski, Trałka – Prijović, Pazdan, Guilherme

játékvezető: Szymon Marciniak (Płock)

nézőszám: 48 563

Meccse előtt

Legia-összes

https://www.youtube.com/watch?v=jBlhN07vo3o

Prijović gólja

A Lech-tábor 44 percben