Megkérdőjelezhetetlen, hogy az idei kiesők egyike óriási meglepetésre a Górnik Zabrze csapata lett. A lengyel bajnoki csúcstartó 2016-ra olyan mélyre süllyedt, hogy egy év alatt sem sikerült megváltania az első osztályú tagságot. Pedig erre még az utolsó fordulóban is minden esélye megvolt… A másik kieső, a Podbeskidzie pedig mesébe illő történetének egyik lezáró szakaszához ért, miután megmutatta, hogyan lehet nullára hozni a rájátszást. Az ő kiesésük is némiképp meglepő.
A Górnik Zabrze 14. és eddigi utolsó bajnoki címét 1988-ban nyerte. 1955-1988 között, azaz 33 év alatt 14 bajnoki címet húzott be a bányászcsapat, azóta azonban csak lejtmenetben vannak. Kupát hat alkalommal nyertek, az utolsót 1972-ben, illetve 1970-ben a Manchester City ellen még KEK-döntős is volt a gárda. Az azóta eltelt időszakban azonban szinte semmilyen említésre méltó erdményt nem értek el, hacsak a kiesés nem számít annak. Ezt háromszor is megérte a Górnik; 1977-1978 és 2008-2009 után idén is búcsúzni kényszerül a legfelső osztálytól.
Legutóbb a 2008-2009-es szezonban esett meg a zabrzei csapattal, hogy kiesett az Ekstraklasából, akkor is segített volna az utolsó szalmaszál, azonban akkor sem tudtak élni a lehetőséggel: a 30. fordulóban a Cracovia, Arka Gdynia párost kellett volna megelőzniük, 89 percig élt is a remény, de nem tudták legyűrni hazai pályán a Polonia Warszawát (0-1), és kiestek az élvonalból. Egy év másodosztályú tagságot követően tértek vissza és rögtön “felsőházas” csapatnak számított a Górnik, hiszen 6., 8., 5., 6. majd tavaly 7. helyen végeztek. Akkoriban az az Adam Nawałka volt a Górnik edzője, aki Zabrzéből a válogatott kispadjára tette át székhelyét 2013-ban. Az idei szezonra azonban ismét kipukkadt a piros-kék gárda. Pedig az infrastruktúrán semmi sem múlt, új stdaiont kapott a csapat, a háttér is stabilnak látszik, a szurkolók pedig ismét végig a csapat mellett voltak. Átlagban 9316 néző járt ki az Ernest Pohl stadionba (ami hatodik a ligában), ahol nem egyszer fordult elő, hogy teltház körüli volt a nézőszám. Különleges koreográfiákkal is készült a Torcida, elég, ha csak a február végi Nagy Sziléziai Derbire visszaemlékszünk, de a 37. fordulóban is több százan kíséréték el a csapatot.
A legnyagyobb csalódást nem a védelem okozta, hiszen a bekapott 51 gól még átlagosnak is nevezhető, sokkal inkább vonható felelősségre a csapat támadósora. Az idei bajnokságban mindössze 4 (!!!) gólra voltak képesek a csatárok (Korzym és Skrzypczak 2-2 gól), és a rájátszásban hozott 4 döntetlen (amiből három 0-0-s) is azt mutatja, hogy nemcsak José Kanté nem vált be – aki februári bemutatkozása óta egyetlen gólt sem tudott rúgni -, de a teljes támadó szekció csődöt mondott. Ez meg is látszik a tabellán, hiszen a Górnik rúgta a legkevesebb gólt, szám szerint 38-at, ami alig több mint 1-es átlag. A csatárok helyett a középpályások próbáltak meg gólokat szerezni kisebb-nagyobb sikerrel, és a szlovák Roman Gergel vezetésével majdnem sikerült is bent tartani a csúcstartót. Ráadásul a lebonylítás szeszélyének köszönhetően (ismét) majdnem megúszták a csúfos búcsút, a sorsuk a saját kezükben volt, de gólok nélkül nehéz feljebb lépni, és hiába állt a zászló az utolsó fordulóban is a sziléziai csapatnak, a 23. percben vezettek, de a Termalica 53. percben szerzett góljára már nem tudtak válaszolni, így fájdalmas búcsú következik az Ekstraklasától.
A másik kieső, az 1995-ben alapított Podbeskidzie Bielsko-Biała búcsúját már sokan megjósolták a bajnokság kezdeténél, pedig alighanem mesébe illő a kiscsapat története. Minden esélye megvolt, hogy eddigi legjobb teljesítményét nyújtsa idén, hiszen két éve 10. lett, míg a tavalyi szezonban elődöntős volt a kupában egy 13. hely mellett, és idén a felsőházat ostromolta. A közel 180 ezer főt számláló város csapatát átlagban kicsivel több, mint 5000 lelkes néző buzdította, akik közül sokan kísérték el rendszeresen a PBB-t idegenbe is. A csapat húzóemberei Adam Mójta és Mateusz Szcepaniak voltak, talán még Robert Demjan hozta a kötelezőt, de rajtuk kívül azonban sajnos senkit sem lehet megemlíteni. Ez pedig kevésnek bizonyult a bent maradáshoz.
Még BBTS Bielsko-Biała néven 2002-ben megnyerték a III. Liga (negyedosztály) küzdelmeit, majd hat évnyi harcot követően 2008-ban feljutottak a másodosztályba, ahonnan 2011-ben a legfelesőbb osztályba tették át székhelyüket. Ott stabil középcsapat benyomását keltették, bar mindig a kiesés ellen küzdött a csapat, az elmúlt időszakban biztosnak tűnt a bentmaradás. Így volt ez a 2015-2016-os szezon alatt is, csupán a rájátszás nem sikerült úgy, ahogy azt remélték. A felsőházról éppen lemaradó gurálok (a gdanskiak hercehurcája miatt a Ruch Chorzów jutott fel) a Playout-ban borzalmasat alkottak. Csupán egyetlen pontot termelt a csapat, 8 rúgott (ebből 3 az utolsó meccsen) és 17 kapott góllal zárt, azaz hét forduló alatt teljesen lenullázta az egész évben felépített teljesítményt. Ha összevetjük a 23-30. és 31-37. fordulók teljesítményét, azonnal szembetűnik, hogy míg az alapszakasz hajrájában 7 meccsen 17 pontot (!!!) szorgoskodtak össze, addig az alsóházi rájátszás 7 meccsén csupán egyet, amivel stabil középcsapatból ismét a második vonalban találja magát a piros-kék alakulat. Kár értük, mert szimpatikus, lelkes focit játszanak, csupán a szerencsével állnak hadilábon.
Összességében mindkét kiesőnek nehéz dolga lesz visszakerülni, hiszen az I. Liga mezőnye egyre erősödik, és nem biztos, hogy azok jutnak fel, akik előzőleg kiestek. Leghamarabb egy év múlva kiderülhet ki, hogy a kluboknak mennyire sikerül feldolgozni a kieséssel járó traumát.
Fotók:
http://tspbb.pl/
és
http://www.gornikzabrze.pl/