Az idei Bajnokok Ligája sorozat 2. selejtezőkörében ott voltunk Mostarban és Varsóban is. Nem írtunk külön beszámolót, mert úgy voltunk vele, hogy ez a kötelező kör, innen mindenképpen tovább kell mennie a lengyel bajnoknak. Ez meg is történt, így jöhetett a 3. kör a szlovák AS Trenčín ellen. Nem volt kérdés, hogy élőben nézzük meg a mérkőzést.
Szokásunkhoz híven most is a Legia-táborba szerettünk volna jegyet szerezni. Ám hamar kiderült, hogy most nem lesz olyan egyszerű, mint a múltban számtalan alkalommal. Először is a varsói szurkolók csupán 592 jegyet kaptak a szlovákoktól. Hiába kérték a szervezett csoportok, hogy az egész kapu mögötti szektort adják oda nekik, ami cirka 2000 helyet jelentett volna, erre nem voltak hajlandóak a zsolnai stadionban vendégeskedő trencséni szervezők. Mivel Zsolna meglehetősen közel fekszik Varsóhoz, illetve Sosnowiechez, így nem volt meglepő az óriási érdeklődés. Ettől függetlenül még akadhatott volna jegy számunkra is, ám közbe szólt egy másik tényező is. Nevezetesen az újonnan felállt Ruch-Wisła-Widzew huligánkoalíció. Mivel a varsóiaknak az általuk „uralt” területen mindenképpen át kellett haladniuk Zsolna felé, úgy döntöttek, hogy csak azok kaphatnak jegyet, akik a szervezett úttal jönnek a meccsre, az utolsó csatlakozási lehetőség Sosnowiecben volt, ahol még száz fő csatlakozott.
Végül úgy döntöttünk, hogy akkreditációt kérünk, előbb a hazaiaktól, majd miután nem kaptunk, a vendégektől. Utóbbiak azonban visszaküldtek a trencséni sajtóshoz, akitől nem jött válasz az újabb megkeresésünkre. Végül Gazdag József barátunk segített, aki Szlovákiában megvásárolt számunkra néhány jegyet a hazai szektorba. A meccs napján azonban mégis befutott két akkreditáció, így kétfelé oszlottunk: ketten sajtósként, ketten pedig a hazai szektorban foglaltunk helyet. Utóbbi két emberünknek azonban nem volt egyszerű a bejutás: a névre szóló jegy ellenére nem akarták őket beengedni, mert magyarok. Kisebb herce-hurca után egy másik bejáratnál végül ők is bejutottak.
Mivel az AS Trenčín saját stadionja nem felel meg az UEFA előírásoknak, így a Trencséntől 80 kilométerre fekvő Zsolnán került sor a mérkőzésre. A zsolnai stadiont 1941-ben építették, de 2002-ben felújították, majd 2006-ban kibővítették. Jelenleg, a szlovák válogatott mérkőzéseinek is helyszínt biztosító létesítménybe, 11 313 szurkoló fér be. A tegnapi összecsapásra pedig egy félháznyi szurkoló látogatott ki.
Érdekesség még, hogy a stadionban műfüves a pálya, ami elég meglepő Európa ezen vidékén. Az pedig még furcsább volt, hogy a nem kevés eső ellenére még alaposan fel is locsolták a játékteret. Hogy erre mi szükség volt, nem jöttünk rá, talán így akartak apró előnyre szert tenni a hazaiak.
A mérkőzés nagyjából olyan volt, mint amilyenre számítottunk. A hazaiak megpróbálták a maguk javára fordítani a körülményeket. Láthatóan jobban hozzá voltak szokva a fellocsolt műfűhöz, és gyors támadásokkal igyekeztek megzavarni a vendégeket. Majdnem sikerült is. Az első félidőben szinte felborult a pálya. A statisztika szerint pedig a Trenčín négyszer annyit passzolt, mint a Legia, ráadásul sokkal pontosabban is. Ha Malarz nem véd bombaformában, illetve Pazdan nem játszik ilyen nagy rutinnal és magabiztossággal a védelem tengelyében, akkor bizony hátránnyal fordult volna szünetre a lengyel bajnok.
A pálya szélén állva azonban valahogy nem éreztem, hogy nagy baj lenne. A játékosok arcán nem látszott ijedség, magabiztosan – bár egykedvűen – tették a dolgukat még akkor is, ha helyzetet csak elvétve sikerült kialakítaniuk.
A második félidőben sem nagyon változott a játék képe, talán egy picivel több veszélyt hordoztak a Legia ellentámadásai, de igazán veszélyesek továbbra is a hazaiak voltak. Malarz több alkalommal is bravúrral hárított. Végül egy baloldali kontratámadás végén Kucharczyk adott középre, Nikolics pedig jól érkezett, és közvetlen közelről a kapu közepébe lőtte a labdát. A gólnál két dolog jutott eszembe. Egyfelől a Trencin elfáradt, hiszen Kucharczyk korábban nem tudta lefutni védőjét, ez a 69. percben sikerült neki először. Másfelől, amellett, hogy Nikolics is lehagyta a belső védőt, a kapus is óriásit hibázott. Nem illik a gólvonalon maradni egy ötösön belülre laposan belőtt labda láttán.
A gól után a Trenčín már nem tudott újra felpörögni, a Legia pedig nagyon rutinosan lehozta a hátralévő 20 percet. Ekkor látszott egyértelműen a nagyobb rutin, és ekkor ütközött ki látványosabban a jobb erőnlét. Nikolicsot pedig le is hozta az albán mester, nem szerette volna, ha megsérül ezen a rendkívül rossz talajon.
Mivel az utolsó húsz percben nem sok minden történt, volt idő elmélkedni erről a Legiáról. Vajon elég jó-e ez a csapat ahhoz, hogy bejusson a BL főtáblájára, vagy idén is marad az Európa-liga csoportköre?
A Legia eddig három BL-selejtező mérkőzésen van túl, amelyeket két győzelemmel és egy döntetlennel, négy rúgott és egy kapott góllal hozott le. Figyelemre méltó, hogy mind a négy gólt Nikolics lőtte, sőt ha őszinték akarunk lenni, akkor veszélyes helyzete is csak neki volt eddig. Rajta kívül még Pazdan és Malarz játéka emelhető ki. A Trenčín elleni mérkőzésen a kopasz védő magasan kitűnt játékintelligenciájával, robbanékonyságával és rutinjával. Malarz kapus szintén hozta a BL-szintet, óriásiakat védett, egyértelműen ő volt a meccs hőse. A többi játékos viszont rettentően szürke ebben a Legiában. Nincs kreativitás, nincs kellő összjáték és összhang. Az albán edző sem tett eddig nem sokat hozzá ehhez a csapathoz, talán még valami el is vett belőle. Eltűnt az a tűz, amit Csercseszov alatt láthattunk a játékosok szemén. Azon gondolkodtam a meccs alatt, hogy vajon visszajön-e ez a tűz, ha elérhető közelségbe kerül a BL-főtábla?
A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy végre egy olyan Legiát látok, amelynek – ha nem is jó játékkal – de nem jelent gondot egy ilyen meccs behúzása. Amikor papíron valamivel gyengébb ugyan az ellenfél, de ő játszik otthon, rosszak a körülmények, sok a sérült (Guilherme, Hlousek). Korábban a Legia számos alkalommal elbukott az ilyen meccseken. Az elmúlt évek rendszeres Európa-liga tapasztalata, még akkor is, ha a játékosok cserélődnek, beépül a klub vezetői és játékosai tudatába, és ezt tudják kamatoztatni a pályán is. Persze nem lefutott a párharc, hiszen nem olyan rossz ez a szlovák csapat, akár meglepetést is okozhat még Varsóban, de az valójában kisebbfajta csoda lenne. Ennek a Legiának itt már nem szabad kiesnie.
Az is szembetűnő volt, hogy érezhető volt bizonyos tisztelet a vendéglátók felől is, de még a játékvezetők részéről is. Előbbiek például a Legia-játékosok bemutatásánál külön kiemelték Nikolicsot, mint a „magyar bombázót”, utóbbiak pedig nem fújtak be olyan esetben büntetőt a hazaiaknak, amit esetleg egy kis csapat ellen befújtak volna. Ezt azonban ki kellett érdemelni. A lengyel bajnokságban közel harminc szlovák játszik, elég jól ismerik arrafelé az Ekstraklasát, a lengyel bajnokcsapatból pedig most vitte el a szlovák válogatott Ondrej Dudát a Herta BSC közel 4,5 millió euróért. A szlovákok pontosan tudták, hogy kik ellen játszottak, talán ezért volt bennük óriási bizonyítási vágy.
Végül, de nem utolsó sorban néhány szót a szurkolókról. A hazaiak meglehetősen kis létszámmal jelentek meg a kapu mögött, nagyjából fele annyian lehettek, mint a vendégek. Az első félidőt a trencséni tábor előtt töltöttem, de sem hangerőben, sem változatosságban nem volt mérhető a produkciójuk a lengyelekéhez. Néhány drapit azért kitettek, pl. köztük volt egy antifa zászló is. A második félidőben bemutattak egy rövid zászlózást, de a Legia gólja után egyre inkább elcsendesedtek. Kivételt jelentett a hosszanti lelátóval folytatott “felelgetős” AS – Trenčín rigmus. Ezzel szemben a Legia-tábor hozta a tőle megszokott magas színvonalú szurkolást: 90 percen át szünet nélkül teljes hangerővel szóltak a lengyelek. Reagáltak a hazaiak antifa zászlajára is egy “Fuck Antifa” rigmussal, a meccs végén pedig megünnepelték a győztes csapatukat. A varsóiak mellett ott voltak a Sosnowiec, a Radomiak Radom és az Olimpia Elbłąg szurkolói is.
Összességében egy jó kis túra volt. Közel is volt, a Legia is nyert, viszonylag hamar haza is értünk. Varsóban be kell biztosítani a továbbjutást, és akkor Nikolicsék elérték a minimális céljukat, az Európa-liga csoportkörbe jutást. Utána jöhet a Salzburg, a Viktoria Plzen vagy az Olimpiakos. Egyik sem verhetetlen, vagyis karnyújtásnyira a húsz éve várt BL-főtábla!
AS Trenčín – Legia Warszawa 0:1
Gól: Nikolics Nemanja 69
Trenčín: 30. Adrián Chovan – 6. Martin Šulek, 22. Christopher Udeh, 37. Peter Kleščík, 14. Jakub Holúbek – 17. Samuel Kalu, 8. James Lawrence, 10. Rabiu Ibrahim, 21. Matúš Bero, 7. Aliko Bala (79, 19. Jamarro Diks) – 11. Rangelo Janga (85, 29. Erik Prekop).
Legia: 1. Arkadiusz Malarz – 19. Bartosz Bereszyński, 4. Igor Lewczuk, 2. Michał Pazdan, 17. Tomasz Brzyski – 77. Michaił Aleksandrow (89, 28. Łukasz Broź), 3. Tomasz Jodłowiec (86, 22. Kasper Hämäläinen), 15. Michał Kopczyński, 75. Thibault Moulin, 18. Michał Kucharczyk – 11. Nikolics Nemanja (76, 99. Aleksandar Prijović).
Sárga lapok: Bero, Kalu – Kopczyński.
Nézőszám: 5866.
