A fantasztikus hangulatú, 10125 néző előtt lejátszott harmadosztályú Csepel – Ferencváros II mérkőzésen a hazaiakon és a vendégeken kívül több magyar és külföldi klub fanatikusai is képviseltették magukat. A Rapid Wien, Montex Lublin, Dunaszerdahely és a Zalaegerszeg mellett Wrocławból is érkeztek a Ferencváros szurkolóit támogatni. Közülük egy Śląsk szurkolónak sikerült is pár kérdést feltenni a lelátói élményekkel kapcsolatban és persze más témában is.

– Vasárnap ti is ott voltatok a lelátón a Ferencváros szurkolóival, őket jöttetek támogatni? Hogy tetszett amit láttatok?
M.: Igen a fradistákat jöttünk támogatni. Nagyon tetszett amit láttunk, elképesztően jó volt a légkör. Rengeteg piró, szuper szurkolás volt és kijött legalább tízezer ember, ebből nyolcezer fradista. Fantasztikus élmény volt. Nálunk is ilyen hangulat volt pár évvel ezelőtt. Mára a sok büntetés miatt valamivel visszafogottabb. De ez a csepeli meccs tényleg valami különleges volt.

– Azt akarod ezzel mondani, hogy az új stadionokban már nincs olyan hangulat, mint a régi wrocławi vagy más lengyel lelátókon?
M.: Sok embernek hiányzik az Oporowska (megj.: az Oporowska utcai stadion a Śląsk régi, 9-10 ezres otthona, amit jelenleg a tartalék és utánpótlás csapatok használnak). A régi stadionoknak utánozhatatlan hangulatuk volt. Személy szerint inkább az Oporowskát választanám – mivel jobban bejön nekem az old school. Persze vannak olyanok is, akik az új lelátókat preferálják, mivel azok nagyobbak és így jobb lehetőségek vannak a koreográfiák kivitelezéséhez.

– Tudvalevő, hogy jó kapcsolatotok van a fradistákkal. Honnan a barátság? Milyen gyakran jártok Budapestre?
M.: Először három évvel ezelőtt voltam itt március 15-én a ’48-as forradalom ünnepi megemlékezésein. Akkor összebarátkoztam néhány magyar sráccal. A Ferencváros szurkolói egyszerűen a legjobbak Magyarországon és a klubnak is fantasztikus történelme van. Az első meccsem a 2014-es Debrecen elleni Puskás Ferenc Stadionban rendezett mérkőzés volt, amelyen körülbelül tízen voltunk Wrocławból. Volt nálunk egy „Lengyel-Magyar két jó barát” zászló is. Akkor a Ferencváros szurkolók meghívtak minket az újpesti Derbyre, ami pár héttel később volt. Szóval így kezdődött nálam. Az elmúlt három évben öt alkalommal jártam itt.

– Lesz valamikor a Wisłával, Lechiával, Motor Lublinnal, Opavával, Legnicával hasonlatos szövetség a Śląsk és a Ferencváros fanatikusai között?
M.: Nagyon remélem, hogy arra a szintre is eljutunk egyszer. Mindig nagyon szívélyes vendéglátásban van részünk, ahányszor csak Budapesten járunk. A Ferencváros szurkolóit is bármikor örömmel látjuk Wrocławban.

– Milyen a kapcsolat a Śląsk tulajdonosai, vezetői és a szurkolók között?
M.: A kapcsolat inkább jónak mondható, egyik fél sem szeretné feldühíteni a másikat.

– Mi a véleményed a lelátói lengyel-magyar barátságról?
M.: Mi minden meccsen elénekeljük a „Lengyel-Magyar két jó barátot…”, Csepelen többször skandálták, hogy „Polska, Polska”. A lengyel-magyar barátság nagyon erős a két nemzet tagjai között. Egyre több klub szurkolói között van hivatalos és egyéb baráti kapcsolat. Tartson ez a barátság örökké!

– Végül de nem utolsósorban, szerinted milyen a szurkolók jelenlegi helyzete Lengyelországban?
M.: Nehéz, mint mindig. Minden komolyabb pirotechnika után egy-két-három vagy akár többmeccses eltiltást kapunk, ami az idegenbeli túrákra vonatkozik. A politika, a rendőrség, a média harcol ellenünk, de mi győzünk, hiszen mi mindig itt leszünk, ők pedig ötévente váltják egymást. A lelátói teljesítményt tekintve pedig Európa tetején vagyunk.