A 147. Wisła-Legia összecsapás mindent hozott, csak gólokat és döntést nem. Guzmics Richárd és Nikolics Nemanja is a pályán volt. Szezonbeli helyi nézőcsúcs, füst és piró – egyszóval igazi rangadón jártunk Krakkóban. Exkluzív helyszíni videóink és fotóink a cikkben!

Péntek hajnali 3-kor indultunk útnak Budapestről, hogy – pár kávészünettel tarkított – bő 6 órás autókázás után beguruljunk Katowicébe. A katowicei stadion és annak környéke úgy 30-40 évet visszarepített minket az időben, azonban meglepően barátságos kép tárult elénk. A netről, videókból, fotókról már ismertük ugyan a stadiont, de csak a helyszínen tapasztaltuk meg, hogy ez az aréna valami egészen elképesztő, olyasféle ritkaság, amelyhez hasonló már csak kevés maradt napjainkra. Egy végvár, jobban mondva egy sziget a tradíciókat felfaló modern futball tengerében. A klubház, az öltözők, a shop a nagyobbik oldallelátó alatt helyezkednek el. A GKS shopban vegyesen találhatóak a klub és a szurkolók által tervezett sálak, mezek, gyerekruhák, könyvek, matricák, bögrék és még megannyi kitűnő ajándéktárgy.

Sál és matricavásárlást követően kettéoszlott a társaság, e sorok írója másodmagával a belváros felé vette az irányt. A város a sztereotípiák ellenére nem is annyira elképesztően csúnya. Van pár XIX. századi szép épület a sok előző rendszerben odapakolt förmedvény árnyékában. Összességében az volt az ember érzése, mint amikor egy durva házibuli után másnaposan felkelve meglátja a lakást, és nem érti, hogy egyik-másik tárgy mit keres ott, ahol. Ez a városközpont is olyan, mintha részeg emberek teledobálták volna rideg és funkcionálisan félresikerült kockaépületekkel a legkisebb koncepció igénye nélkül. Azért van egy-két egész kellemes sétálóutca. Pár apróság és szurkolói szaklap megvásárlását követően kerestünk az egyik ilyen régi utcában egy kellemesnek tűnő kerthelyiséges kocsmát. Bizony jól is esett már a friss lengyel csapolt sör! 🙂 Pár helyi arc, ill. a melegítő felsőik alapján igen hamar konstatáltuk azt is, hogy a belváros a GKS Katowice szurkolóinak fennhatósága alatt áll, ami nem teljesen mellékes dolog annak tekintetében, hogy Katowicében számos Ruch szurkoló is él.

A sörözés után egyesült a társaság, és folytattuk utunkat Krakkó irányába. Szerencsére a forgalom elég enyhe volt a Katowicéből kifelé és a Krakkóba bevezető úton is, így bőven maradt időnk, hogy Krakkó óvárosában együnk-igyunk még egyet. A stadion melletti klubépületben található minigaléria és Wisła szurkolói boltok meglátogatása után a sajtórészleg felé vettük az irányt. Ekkor már felbolydult méhkashoz kezdett hasonlítani a stadion környéke, mindenfelé piros-fehér-kék színeket lehetett látni. Miután felvettük a belépőinket és elfoglaltuk helyünket a sajtó páholyban, heves találgatásokba kezdtünk a kimenetelt illetően. Két semleges és egy Legia érzelem vett részt a küzdelemben, így végül abban egyeztünk meg, legyen egy remek meccs, amelynek a végén 3-3-as döntetlen születik, amely ugyan egyik csapatnak sem jó, de nekünk legalább lesz miről írni. Nos, mint tudjuk, döntetlen lett, ami tényleg nem jó senkinek, ráadásul a 0-0-val a mi helyzetünk sem lett jobb az írás szempontjából.

A találkozó előtt 40-45 perccel kezdett lassan megtelni a stadion hazai része, a vendég szurkolóknak addig még nyoma sem volt, egyetlen legiást sem lehetett látni a vendégszektorban. Amikor a Legia játékosai kijöttek a bemelegítésre, a hazai tábor nem túl barátságos hangnemben köszöntötte Nikóékat, amit még párszor megismételtek a bemelegítés alatt. A hazai játékosokat nem fenyegette ez a veszély, hiszen a fővárosi drukkerek még 8 után sem érkeztek meg. Aztán a kezdés előtt nem sokkal elkezdtek a fehérek is szállingózni a lelátóra, majd gyorsan meg is töltötték a szektorukat.

Összesen 19 477 néző volt jelen, ami az idei rekordot is jelentette a Reymont utcában. Nos, a Wisła – Śląsk meccsel ellentétben most nem a vendégek, hanem a hazaiak készültek komolyabb látvánnyal. A wisłások egy szektoros koreóval készültek: „Zgadnij kto to?” – „Találd ki, hogy ki az?” egy maszkos ultrát ábrázolt. Percekig mozgatták, a Wisła himnusza előtt még lejátszották Vangelis 1492-jét is. Igazán impozáns látvány volt ezzel a zenei aláfestéssel. Közben a legionisták gyorsan válaszoltak is egy fehér textilre írt szöveggel: „Poznajemy kto to jest – Ruchu dziwka, Widzewa pies”, ami nagyjából annyit tesz, hogy: „Tudjuk ki az – a Ruch ku*vája, a Widzew kutyája”. A wislások a transzparens leengedése után fekete füstöket indítottak be, majd amikor félig füstbe borult a kapu mögötti lelátó, akkor több tucat tüzet is begyújtottak. Igazi rangadóhoz méltó látványban volt részünk.

Ami válogatott játékosainkat illeti, szerencsére Guzmics Richárd és Nikolics Nemanja is kezdő volt. A hazaiak hét vereség után épp a múlt héten győztek újra, míg a Legia láthatóan szintén mély gödörben van. Bukdácsolás a bajnokságban, kiesés a Lengyel Kupából, K.O. a BL-ben. Kicsit talán megkésve edzőt is váltottak, végre-valahára elhajtották Besnik Hasit. Ideiglenesen a volt Legia-játékos Aleksandar Vuković ült le a vendégek padjára Krakkóban.

Közben útjára indult a labda is, helyzetek is kialakultak, bár a stadion nagy része ekkor még a C lelátó felé tekintgetett.  A krakkóiak jobban kezdtek, jobban akarták a győzelmet, veszélyesebbek voltak, de Małarz jól állta a sarat. A Legia idei játéka most sem változott semmit, a tavalyi bajnok ötlettelen és élettelen produkciója ezen az estén sem fordult jobbra. Ennek “köszönhetően” a hazai kapu szinte egyetlen alkalommal sem forgott veszélyben, sem Prijović, sem pedig Nikolics nem tudta ziccerbe hozni magát. Összességében azonban igazságos döntetlennel ért véget az első játékrész. A második félidő ott folytatódott, ahol az elsőt befejezték, azaz igazi gólszerzési lehetősége egyik félnek sem akadt. Voltak ugyan próbálkozások, de rendre kimaradtak a helyzetek. A vendégek játéka halvány javuláson esett át, de gólszerzéshez ez nem volt elegendő, Nikolics szinte eltűnt a pályán – le is cserélték -, míg a Wisła vezetett ugyan pár szép támadást, de a vendégek tömörülő védelmén nem sikerült rést találniuk. Guzmics Richárdról azt érdemes feljegyezni, hogy sokat futva, megbízhatóan, magabiztosan ellátta feladatát, nem lehetett panasz a játékára, nemhiába alapember két fronton is. A hajrában aztán a hazaiak eldönthették volna a találkozó sorsát, de kimaradt a jogosan megítélt büntető. Adódott a Legiának is egy ajtó-ablak ziccere a végefelé, gyakorlatilag bárhova fejeli a labdát Aleksandrov, abból gól lett volna, de pechjére pont Miśkiewicz kapushoz bólintott, aki mentett is, ahogy kell,  így a 0-0 azt jelenti, hogy egyik csapat sem jutott előrébb. Érdekesség, hogy a hazaiak trénere, Dariusz Wdowczyk egyet sem cserélt. A lövéseket tekintve (15-9) a kaput eltalálókban a Legia nyert 3-5-re, többet birtokolták a labdát is 48:52 arányban, de ez vajmi kevésnek bizonyult, összességében igazságos döntetlen született a 147. derbin.

A meccs végére szép lassan megfogalmazódott, ami egész mérkőzés idején még csak tudat alatt motoszkált az ember fejében, miszerint nem igazán tűnt fel, hogy egy BL-főtáblás csapat is a pályán volt. Ez pedig elég riasztó a keddi BL-meccs előtt… Rengeteg munkája lesz tehát az új trénernek, Jacek Magierának a csapatépítés, taktika és még sok egyéb más területen is, ha meg akarják védeni a bajnoki címüket a varsóiak.

WisƗa Kraków vs. Legia Warszawa 0:0

Wisła: Michał Miśkiewicz – Boban Jović, GUZMICS Richárd, Maciej Sadlok, Adam Mójta – Rafał Boguski, Krzysztof Mączyński, Denis Popovič, Zdeněk Ondrášek, Patryk Małecki – Mateusz Zachara.

Legia: Arkadiusz MaƗarz – Łukasz Broź, Jakub Czerwiński, Michał Pazdan (78 Jakub Rzeźniczak), Adam Hlousek – Guilherme, Tomasz Jodłowiec, Thibault Moulin, Aleksandar Prijović, Miroslav Radović (64 Kasper Hamalainen) – NIKOLICS Nemanja (82 Michail Aleksandrov).

sárga lapok: Popovič, Mójta, Jović – Pazdan, Guilherme, Czerwiński, Broź

nézőszám: 19 477

Exkluzív videóink:

ÖSSZEFOGLALÓ: