Nem is gondolnánk, de az egykor szebb napokat megélt, és akkoriban a nagyobb jelzővel illetett, mára kisebb poznańi csapat rengeteg magyar vonatkozással bír. Összesen hét alkalommal dolgozott magyar edző a zöld-fehér klubnál, kétszer bajnoki címet is ünnepelhettek. A KS Warta Poznań berkein belül a labdarúgáson kívül gyeplabda, vívás, úszás, evezés és tenisz is van a repertoárban.

A Warta Poznań csapatát hét 16-18 éves fiatal alapította 1912. június 15-én (a cikk emgjelenésének napján éppen 104 éve). A legidősebb, Franciszek Szyc volt az első elnök, Stefan Malinowski a pénztáros. A további alapítók: Stefan Morkowski, Kazimierz Swiderski, Louis Zysnarski, Edmund Szyc és Marian Beym.

Már augusztus 18-án lejátszotta első mérkőzését a klub a helyi rivális Hertha Poznań ellen. Legmerészebb álmaikban sem gondolták volna, hogy 9-2-re verik nagyobb nevű ellenfelüket. A történelmi találkozón szerepelt Warta játékosok: Sroka, Szyc, Beym, Lewandowski III, Cybichowski, Malinowski, Lewandowski II, Niedzielski, Lewandowski I, Masłowski, Kosicki.

1913-ban az első Nagylengyelországi Bajnokságban a Wartán kívül az Ostrawia és a Posnania vett részt, a Warta lett a bajnok. A legnagyobb jelentősége azonban a német S.C. Union felett aratott győzelemnek volt – 4-2-re nyertek – , hiszen ezután a lengyel ifjúság tömegesen kezdett átmenni a német klubokból a lengyel klubokba, és vagy a Wartába, vagy a Posnaniába igazoltak. Aztán eljött az első Poznańon kívüli meccs a lembergi Feketékkel (Czarny), ahol nagy zakókat kaptak (2-5 és 0-4).

Az I. Világháború után a Warta játékra jelentkezett a lengyel labdarúgó-szövetségnél, és meg is nyerte a kerületi bajnokságot. Ez a siker megismétlődött a következő években is, így a csapat megkapta a jogot, hogy részt vegyen az első lengyel labdarúgó bajnokságban (harmadikok lettek). 1922-ben a Warta második lett a bajnokságban, miután vesztettek az utolsó fordulóban a Pursuit Lviv ellen. Ebben az időszakban bővültek a nemzetközi kapcsolatok is. A Rolna utcai stadion adott otthont a külföldi csapatok elleni mérkőzéseknek is, ahol megfordult a Victoria Zizkov, a BTC és a Vasas Budapest is. 1926-ban megalakult a 14 csapatos labdarúgó-bajnokság Lengyelországban, a következő évben a Warta a 3. helyen végzett a Wisla Krakow és 1 FC Katowice mögött, majd a következőt a második pozícióban fejezte be. Elmondható tehát, hogy a nemzetközi találkozók megalapozták a jó formát, ami abban is megmutatkozott, ekkor három játékosuk is – Przybysz, Staliński és Spojda – játszott a nemzeti csapatban.

1929 volt az áttörés éve a Warta életében. A 17 éves klub megszerezte fennállása első igazi bajnoki címét, egy pont előnnyel a Garbarnia Krakkó és hárommal a Wisla Krakkó előtt.

A bajnokcsapat tagjai: Nowicki, Knioła, Radojewski, Rochowicz, Flieger, Przykucki, Fontowicz, Scherfke I, Przybysz, Scherfke II, Staliński, Wojciechowski, Śmiglak, Andrzejewski, Dębiński, Konieczny, Niziński, Uliwiak.

Az aranyérmes csapat edzője az a Fürst Béla volt, aki egyszer már dolgozott a Wartánál, azonban akkor nem sikerült maradandót alkotnia. Nem úgy 1929-ben, amikor is a klub első bajnoki címét ünnepelhették. Az ezt követő években a “zöldek” váltakozó sikerrel játszottak. 1935-ben a harmadik, 1938-ban a második lett a gárda, de akadtak sokkal rosszabb szereplések is. Néhány játékosuk még kapott szerepet a válogatottnál (Staliński, Radojewski, Wojciechowski, Fontowicz, és Francis Scherfke (utóbbi még részt vett a berlini olimpiai játékokon is 1936-ban)), de hamar kiégni látszott a lelkes társaság. A II. Világháború kitörése előtti utolsó mérkőzését Poznańban játszotta a csapat 1939. augusztus 20-án, ahol legyőzte a Ruch Chorzówt 5-2-re és helyet is cseréltek tabellán, azaz a Warta lett volna a bajnok, de mivel a bajnokság is félbeszakadt, ezt nem számolják sehol. Érdekesség, hogy más források a Chorzówt jelölik csonka bajnoknak.

A Warta játékosai nem adták fel szeretett sportjukat a náci megszállás alatt sem, Wilda néven részt vettek a poznańi bajnokságért folyó összeesküvésben is. Majd a háború után a játékosok birtokba vették a lerombolt Rolna utcai stadiont. 1946-ban a Warta kvalifikálta magát a lengyel bajnokságba, amelynek végén a második helyen zárt. Ez volt az előfutára a következő szezonban elért sikernek, ugyanis 1947-ben a “zöldek” a legelejétől kezdve kiválóan játszottak és csupán két vereséget szenvedtek, így a bajnoki címért az AKS Chorzów és a Wisła Kraków ellen játszhattak. Nem adtak sok esélyt a riválisoknak, a Chorzówt 4-1-re és 2-0-ra, míg a Wisłát 2-0-ra verték és a mindent eldöntő visszavágóra Poznańban került sor. A döntő napján már a kora reggeli órákban lehetett érezni a meccs fontosságát, mondhatni Poznańban minden út a Rolna utcába vezetett, több mint 20.000 ember gyűlt össze. Kiváló játékuknak köszönhetően a “zöldek” 5-2-re nyerték a döntő játékot és megszerezték történetük második lengyel bajnoki címét.

A bajnokcsapat tagjai: Henryk Czapczyk, Peter Danielak, Michael Dusik, Tomasz Dutkiewicz, Boleslaw Gendera Dionysius Gierak, Kazimierz Groński, Marian Jankowiak, Henryk Kaczmarek, Stanislaw Kazmierczak, Antoni Kozminski, Felix Krystkowiak, Kazimierz Lis, Mieczyslaw Mrowiec, Tadeusz Muszyński, Witold Sole, Marian Skrzypniak, Zbigniew Szulc, Edmund Tworzenie, Boleslaw Smolski, Tadeusz Weiss, Marian Witkowski és Witold Majcherek.

Fogl II Károly

Csakúgy, mint 1929-ben Fürst Béla esetében, a csapat második bajnoki címét is magyar edzőnek köszönhetik a “zöldek”, ugyanis 1947-ben a legendás Fogl-gát egyik tagja, Fogl II Károly irányította a Wartát és vezette csúcsra. A Fogl-testvérekről 2010-ben könyv is megjelent Magyarországon „A legendás Fogl-gát” címmel.

Sajnos, nem sokkal azután jött a csapat negatív szériája. 1952-ben, története során első alkalommal a Warta búcsúzni kényszerült a legjobbak mezőnyétől. A kieséssel járó balszerencsés időszak közel 40 évig tartott. A klub körül lelkesen tevékenykedők különböző módokon megpróbálták megtörni az „átkot”, például rutinos edzőket alkalmaztak (Antoni Brzeżańczyk, Michael Matyas, Tadeusz Foryś), de nem jártak túl nagy sikerrel. Néha ugyan elért a csapat egy-egy szép eredményt a kupában, de átütő siker ennek ellenére sem volt. A Warta egészen 1991-ig ingázott az alsóbb osztályokban.

1991-ben Andrzej Żurawski vezérletével ismét visszatért a másodosztályba a csapat, azonban az őszi fordulók alatt ismét gyenge játékot produkált. A téli szünet alatt sikerült szert tenni nagyobb szponzorokra, Zurawskit Wojciech Wąsikiewicz váltotta és, ha nehezen is, de sikerült bentmaradni. Ez a huzavona két évig ment, majd a következő szezonra erősíteni szerettek volna a „zöldek”, egyesülni akartak a helyi Olimpia csapatával, azonban ez a fúzió nem jött létre. A bajnokság végén azonban már senki sem bánkódott emiatt, ugyanis a Warta 40 év kihagyás után ismét a legjobbak között találhatta magát, miután a Ślęza Wroclawot és Falcon-Elektromis Pniewyt megelőzve a dobogó legfelső fokán végzett.

Itt aztán hamar kiderült, hogy problémák vannak a klubnál, a csapat hitelből működött, és nem tudta fenntartani magát. Késtek a fizetésekkel, a működés is akadozott, így a keret java elhagyta a klubot. Akik maradtak, mind tapasztalt játékosok voltak, a hangulat is kiváló volt, és ez megalapozta a bentmaradást. A második szezonban ha lehet még fokozni a bajokat, akkor az sikerült a Wartánál és 1995-ben kiestek a legfelső osztályból. Ezután, nem csak, hogy nem tudott visszatérni a csapat, de kiesett a harmadik ligába. Csupán 2007-ben sikerült visszatérniük a másodosztályba, miután a rájátszásban legyőzték az Union Janikowot.

A pénzügyi nehézségek azonban a klub fölé nőttek. Nagy tervek röppentek fel évről évre, amit a költségvetés (vagy annak hiánya) nem bírt el, így egy-egy jó eredményt mindig hosszan tartó vegetatív időszak követett. Ezért a vezetőség egyre inkább az utánpótlás-nevelésre koncentrált. Terveik szerint pár éven belül olyan csapatot szerettek volna kialakítani, amely képes visszajuttatni a Wartát a legjobbak közé. A 2000-es évek elején aztán végre beérni látszott az utánpótlásba fektetett pénz, idő és energia, hiszen néhány visszatérő tapasztalt játékossal kiegészülve ismét megindult felfelé a Warta szekere. 2007-ben sikerült kiharcolni a másodosztályú tagságot. Nem volt meggyőző a játék, de bent tartották a csapatot – 2008-ban a bajnokság átszervezése miatt a másodosztályt átkeresztelték I. Ligára és így tovább lefelé -, egészen hat idényen keresztül sikerült “elvergődnie” a poznańi csapatnak a másodosztályban. Akkor ugyanis ismét hátra kellett lépnie egyet. A II. Ligában (harmadosztály) azonban azóta a feljutásért küzd a csapat, a bajnokok rájátszásban buknak csak el a “zöldek”.

Forradalom zöld-fehérben

A Warta utoljára az 1994/1995-ös idényben volt a legjobbak között, akkor a 18 csapatos pontvadászat utolsó helyezettjeként, 11 pontra a bentmaradást érő helyek egyikétől estek ki, és megindult a lejtmenet. A 2010/2011 másodosztályú szezon őszi fordulóit követően a Warta a kiesési zónában volt, ezért gyorsan össze is ült a válságstáb, amely megválasztott egy új vezetőséget, élén Izabella Łukomska-Pyzalska elnökasszonnyal – aki ezt megelőzően szerepelt a lengyel Playboy és CKM címlapjain is -, jöttek a szponzorok és az edző ismét Boguslaw Baniak lett. Sikeres tavaszt könyvelhettek el, azonban a rutinos tréner távozása után ismét mélyre került a szakosztály. Szinte félévente váltották egymást a kispadon a trénerek, aminek az lett az eredménye, hogy hetedik, tízedik, majd tizenhatodik, azaz kieső helyen végzett a csapat. Feljutási álmok helyett 2013-ban a harmad-, míg 2014 nyarára a negyedosztályban találta magát a Warta. A tavalyi szezonban és idén is a feljutásért küzdöttek a zöld-fehérek. 2015-ben a Polonia Bytom kettős győzelemmel búcsúztatta a Wartát, az idei osztályozón pedig még áll a Warta, miután nagy küzdelemben ismét az első helyen végzett. Ellenfele a Garbarnia Kraków, amelytől a krakkói odavágón 3-2-s vereséget szenvedett, így a második találkozón dőlt el, hogy feljebb tud-e lépni a poznańi alakulat. És sikerült is kivívniuk a feljutást, ugyanis a visszavágón 1-0-s győzelmet arattak, így idegenben lőtt góllal a Warta feljutott a 2. Liga csapatai közé!

A Warta nagy erőssége, hogy a tapasztalt játékosok mellett bátran nyúlnak a tehetséges fiatalokhoz is, akik gyakran már lengyel utánpótlás válogatottaknál is szerepelnek. A sikeresebb jövő érdekében olyan utánpótlás-nevelő bázist alakítottak ki, ami rövid időn belül garantálhatja, hogy visszatérhessenek az első osztályba, illetve hogy megfelelő háttér alakuljon ki a következő időkre.

Példa erre két olyan játékos, akik a Warta Poznańtól indultak. Az egyik játékos, akire nagyon büszke a klub, Maciej Zurawski, aki a Lech Poznań, a Wisla Kraków – ahol vezérletével és gólgyártásával 3-szoros bajnok lett -, a skót Celtic, a görög Larissa és a ciprusi Omonia csapataiban is megfordult, 72-szeres lengyel válogatott és két világbajnokságon is képviselte hazáját. A másik Krzysztof Ratajczyk, aki18 évesen szerződött a Legia Warszawa csapatába, és amelyet öt évig szolgált, majd Ausztriába ment. Ott aztán előbb a Rapid Wien, majd az Austria Wien csapatában remekelt sok éven át.

Magyar edzők a Warta Poznań csapatában:
Fürst Béla – 1921 – 1922.
Bíró Gyula (kép) – 1924. június – 1925. november
Fürst Béla – 1929. március – 1930. július – 1929-ben bajnokcsapat
Fogl II. Károly – 1938. április – 1939. június
Fogl II. Károly – 1947. május – 1948. április – 1947-ben bajnokcsapat
Fogl II. Károly – 1950. február – 1951.
Fenyvesi László – 1957. március – 1958. június

A klub honlapja: http://wartapoznansa.pl/

A Warta indulója:

Az eredeti történeti leírást fordította és kiegészítette a legfrissebb adatokkal: Puskás Zoltán