Lovrencsics Gergő 2012 nyarán érkezett Lengyelországban, ő volt az első magyar játékos hosszú idő után a lengyel bajnokságban. Innentől kezdve egészen mostanáig – vele együtt – 10 magyar futballista játszott az Esktraklasában. Nézzük, hogyan értékelhetjük a teljesítményüket!

B = bajnoki, K = kupameccs, SZK = szuperkupa-döntő, EL = Európa-liga selejtező- és csoportmeccsek, BL = Bajnokok Ligája selejtező- és csoportmeccsek

Holman Dávid egy év alatt nem alkotott semmi emlékezeteset. Mervó Bencének egy jó tavasza volt Wrocławban, gólokat is lőtt, de végül nem tudott az új edzővel összhangba kerülni, mennie kellett. Gosztonyi András szintén a Wrocławban próbálkozott, de fél éve alatt mindössze nyolc bajnoki meccsen lépett pályára, se gólt nem lőtt, se gólpasszt nem tudott jegyzeni. Gosztonyi „mentségére” lehet írni, hogy sajnos hamar megsérült, így pedig nem tudott alapemberré válni. Úgy látszik, hogy ebbe a sorba illeszkedik még Kecskés Ákos is, aki a Termalicában töltött egy bő fél évet, de most átadólistára került. Mindössze 13 meccse van az Ekstraklasa alsó-középkategóriás csapatában. Igaz, ő is sérüléssel bajlódott az ősszel. A kudarcos szereplések közé tartozik Litauszki Róbert krakkói éve is. a magyar védő mindössze 220 percet töltött pályán lengyel bajnokin, többnyire azonban még a keretbe sem fér be…

Vannak azonban pozitív példák is. Lovrencsics Gergő, Kádár Tamás és Nagy Dominik egyszeres bajnok, Nikolics Nemanja kétszeres bajnok, kupagyőztes és gólkirály lett Lengyelországban.

Lovrencsics első szezonjában a bajnokság gólpasszkirálya lett, összességében közel 150 meccset játszott a Lechben, középpályásként elég sok gólt lőtt, a szurkolók is szerették. A Lechben nyújtott teljesítménye miatt vált magyar válogatott játékossá. Ennek ellenére valamiért mégsem akarták megtartani, hazajött a Fradiba, ahol védekező játékost faragtak belőle. Fénykorán túl van. Kádár szintén a Lech alapembere volt szinte napra pontosan két éven keresztül. Ráadásul előre is tudott lépni, hiszen a Dinamo Kijevbe igazolt. Ő is innen került vissza a válogatottba, a 2016-os EB egyik legjobb magyar játékosa volt.

Kádárnál is nagyobbat alakított Nikolics, akiről Lengyelországban ódákat zengenek, Varsóban élő legendává vált. Másfél év alatt lőtt 55 gólt! Gólkirály lett, az év legjobb játékosának is megválasztották. Jó pénzért adta tovább a Legia a Chicagónak, ahol szintén gólkirály lett. Kijelenthető, hogy pótolhatatlan egyelőre Varsóban.

Nagy Dominik egy jó tavaszra érkezett Varsóba, ahol lőtt is három gól, bajnok lett. A nyári szünet után azonban halvány teljesítményt nyújtott. Nem jött jól neki a szurkolók „fegyelmező akciója” sem, illetve tett egy rendkívül rossz nyilatkozatot is. Elvesztette a bizalmat, nem csupán az új horvát edző, de láthatóan a klub tulajdonosa sem számít rá. Hiába a négyéves szerződése, haza kellett jönnie a Fradiba. Nem valószínű, hogy visszavárják…

Gyurcsó Ádám teljesítményét is a pozitívumok közé sorolhatjuk. Szinte pontosan két évet húzott le Szczecinben. A baloldalon alapember volt. Gólokat lőtt, gólpasszokat adott. Volt egy emlékezetes meccse, amikor a Wisłának 4 (!) gólt lőtt! Idén azonban utolsó helyen állt a csapata, így őt is „megtalálták”. Nem tudjuk, hogy mi lehetett a háttérben, de az biztos, hogy nem Gyurcsó miatt ment gyengén a csapatnak. Mindenesetre az új edzővel lehetett valami konfliktus, mert villámgyorsan kikerült a keretből és átadólistára tették. Szerencséjére azonban jó helyre került, a Split nem mondható visszalépésnek.

Végül meg kell említeni még Guzmics Richárdot is, aki akkor ment a Wisłába, amikor a tragikus válogatottbeli szereplése miatt itthon senki nem akarta látni. Lengyelországban azonban felépítette magát, csapata alapemberévé vált. Két év fél éven át kirobbanthatatlan volt a Krakkó védelméből. Jó teljesítményének köszönhetően visszakerült a válogatottba, majd a 2016-os EB-n is a jobbak közé tartozott. Sajnos a klub történetében egy rossz periódusban játszott, hiszen az állandó pénzügyi problémák nem tették lehetővé a sikeres szereplést. A Wisła éppen most egy szürke középcsapat. Lehet, hogy Guzmics ebbe fáradt bele, időnként ki is kezdték. Ha nem megy a csapatnak, akkor egy védőt könnyen megtalálnak a szurkolók és a sajtó is. Elment hát Kínába… Ennél rosszabb döntést azonban nem is hozhatott volna.

Összességében tehát nem rossz a magyarok mérlege, inkább felemásnak mondanánk. Lovrencsicsben, Gyurcsóban és Guzmicsban több is lehetett volna. Kádár és Nikolics minden kihozott a rendelkezésére álló időből. Nagy Dominik és Mervó Bence valószínűleg élete lehetőségét szalasztotta el. A többiek pedig értékelhetetlen teljesítményt nyújtottak. Érdekes azonban, hogy több játékosnál (Gyurcsó, Mervó, Holman, Nagy) is mentális problémákat emlegettek, amikor nehéz helyzetben volt a csapat, akkor nem lehetett rájuk számítani. Nem tudjuk, hogy mi a valóság, de mindenképpen elgondolkodtató, hiszen valóban nem rossz futballistákról beszélünk.

Öt és fél év után tehát idén tavasszal nem lesz egyetlen magyar sem az Ektraklasában és őszintén szólva nem is tudunk hirtelen egy olyan magyar játékost sem megemlíteni, aki véleményünk szerint megállná a helyét Lengyelhonban.

(Megemlíthetjük, hogy van jelenleg is néhány olyan játékos az Ekstraklasában, akik bár nem magyarok, de az nb1-ből igazoltak oda. A Lechben alapember a Fradiból érkezett Dilaver, a Lechiában elég sokszor szóhoz jut Nalepa, illetve nyártól a Wisła alkalmazásába szegődi a Vidiből Suljic is.)