Az Odra Opole-szurkoló Robert Ćwikliński július 1-jén indult Sopronból magyarországi körútjára. A túrát komoly előkészületek előzték meg, amelybe egy, az Oderán történt kajakos túra is belefért, illetve a túra részét képezte, ugyanis amint azt befejezte, azonnal kerékpárra pattant. Az Odra Opole jó viszonyt ápol a soproni ultrákkal, így nem volt nehéz mozgósítani azon magyar csoportokat, amely városokban Robert vizitálni szeretett volna. Debrecenbe már közel 2000 km-rel a lábaiban érkezett. A fáradtság leírhatatlan volt az arcán, de erős embert ismerhettünk meg benne, aki végig kitart a célja mellett. És igazán nemes célt szolgál a túrája.
Amelka bal szeme műtétre vár, Robert ebben szeretne segíteni. Fotó: http://kibicowskawyprawa.pl
Robertet a másfél éves, Opoléban született Amelka szomorú története ihlette meg, a kislány bal szeme ugyanis sérült. A műtét nagyon drága és az egyébként kapus fiatalember elhatározta, hogy húszezer zlotyval (nagyjából másfél millió forint) támogatja a beavatkozást (amiből 12 ezer zloty a kajakos úton össze is jött). A pénzt a Magyarországon szerzett adományokból szeretné kiegészíteni, mégpedig az itt kapott ereklyék elárverezése útján. Robert útja során felkereste/felkeresi a jelentősebb csapatokat és szurkolói csoportokat, ahonnan komoly felajánlások érkeztek a számára. A szurkolói összefogás ismét megmutatta mire képes, hiszen Robert jól előkészített terepre érkezett. Városról városra, csapatról csapatra járva gyűjtötte be az ajándékokat. Király Gábortól egészen Thomas Dollig mozdult meg egyként a magyar labdarúgó közeg. Útja vége felé, Debrecenben beszélgettünk vele, majd együtt látogattunk ki a pallagi edzőközpontba, ahol egy, a DVSC játékosai által aláírt mezt adott át neki Tisza Tibi, ezzel gyarapítva a magyar mezkollekciót (és itt tett szert Dombi Tibi dedikált életrajzi könyvére is). A cívisvárost elhagyva, csütörtökön Nyíregyházát “veszi be”, majd pénteken, Miskolcon zárul a túra.
– Az út vége felé közeledve hogyan összegeznéd a magyar túrát?
Robert: – Nagyon elfáradtam, de rengeteg jó embert ismertem meg Magyarországon és ez új erőt ad minden nap. Magyarország szép, szépek a városok, mosolygósak az emberek. Az utak eléggé rosszak és ez egy kerékpáros számára nagyon veszélyes. És ha már veszély, a román sofőrök talán nagyobb veszélyt jelentenek az útnál is…
– Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtál?
Robert: – Örültem a sík terepnek, de két héten keresztül fáktól mentes területen tekertem, ahol nem nagyon lehetett behúzódni sehova a naptól. Ez nagyon megterhelő volt, csupán egy rövid szakasz volt erdős-fás. Tudtam már ez előtt is, hogy a magyarok kedves emberek, az utakon is lassítanak az autóval, nagy ívben kerülnek ki. Székesfehérvár után 18 km-en belül hat alkalommal is hajszálon múlt az életem a fent említett román kamionosok és sofőrök miatt. Nem normális, amit művelnek. A lányok viszont gyönyörűek Magyarországon. Ebben az ország keleti része jobban áll, ahogy láttam és Berettyóújfalu is ezt a véleményemet erősíti.
Robert Ćwiklińskit (balról a harmadik) minden magyar állomásán a debrecenihez hasonló fogadtatás várta. Fotó: dvsc.hu
– Szerinted egy hasonló kezdeményezés fordított felállásban mennyire lenne sikeres?
Robert: – Miért is ne valósulhatna meg egy magyar túra Lengyelországban!? Szerintem minden csoport segítene, ez nem lehet akadály. Biztos vagyok a sikeres túrában.
– Mikor és mit hallunk majd rólad legközelebb?
Robert: – Sok ötletem van, de először is szeretném egész Lengyelországot körbe tekerni és olyan helyeket felkeresni, ahol van vagy volt ultra-huligán mozgalom. És mindezt retro stílusban, azaz a 90-es évek divatja szerint, olyan ruhákban és az akkor menő kerékpárral.
Robert túrájának beharangozója itt olvashatják: http://www.ekstraklasa.hu/azt-gondolom-hogy-ez-a-kezdemenyezes-meg-inkabb-osszekotheti-nemzeteinket-interju-robert-cwiklinskivel/
A túra hivatalos honlapja: http://kibicowskawyprawa.pl
Útja végeztével egyszer még biztosan beszélgetünk vele, az kicsit hosszabb interjú lesz.
Puskás Zoltán (ekstraklasa.hu)