2016-ban ünnepli 100. születésnapját a Legia Varsó csapata. Jó alkalom nyílik tehát egy kis történelmi visszatekintésre. Annál is inkább, mert hazánkban kevesen tudják, hogy a fővárosi csapat első bajnoki aranyérmét egy magyar edző kezei alatt szerezte meg. Steiner János azonban nem csupán a Legiát vitte sikerre: ő az egyetlen edző, aki három különböző csapattal is bajnokságot tudott nyerni Lengyelországban.

1908-ban született Budapesten (eredeti családi neve Ernstheim volt). Futballistaként a Szegedi Bástya és a III. Kerületi TVE csapatában szerepelt. Később elvégezte az edzői iskolát és trénerként dolgozott a Vasasnál is. Az 50-es évek elején költözött Lengyelországba, ahol 1954 februárja és 1955 decembere között a Legia Varsó edzője volt, ahol asszisztense a későbbi legendás szövetségi kapitány, Kazimierz Górski volt. 1955-ben megnyerte a Legia történetének első bajnoki címét és első Lengyel Kupáját! Nevét aranyba foglalták Varsóban. Ezután kisebb kitérők következtek: dolgozott a Zawisza Bydgoszcz és a Wawel Kraków edzőjeként, majd áttette székhelyét Sziléziába. 1959-ben bajnokot csinált a Zabrze Górnikból, egy évvel később pedig a Ruch Chorzówból is.

Steiner heti négy edzést tartott, ahol a figyelem főleg a labdás gyakorlatokra irányult, de az erőlétre mégis nagy figyelmet fordított. Soha nem fordult elő, hogy a meccs végére elfogyott volna játékosai ereje. Módszere az volt, hogy gyakran látogatott haza Magyarországra és folyamatosan másolta a magyar iskolát a lengyeleknek. Jegyzeteket készített itthon és azt magyarázta kint a saját játékosainak. Lengyelül nem tudott jól, ezért az edzéseken a feladatokat a magyar, a német, az orosz, a lengyel és a helyi sziléziai dialektus keverésével magyarázta el. Egy legendás lengyel-német – nyelvtanilag is helytelen – mondata fennmaradt az utókor számára: „Szibkie labda, duszo rucha, gut spiel, dobra robi gol”, ami nagyjából annyit tesz: „Gyors labda, a lélek mozgása, jó játék, ebből lesz a gól”.

A Legia 1954-ben (balról): Poświat, Jaworski, Janeczek, Pieda, Cehelik, Grzybowski, Zieliński, Hajduk, Steiner János. Elől (balról): Kowal, Bitner, Woźniak, Danielowski. Fekszik: Pohl.

Ő fedezett fel több lengyel sztárt is: többek között ő vitte Varsóba a későbbi zabrzei legendát, Ernest Pohlt, ő fedezte fel a chorzówiak kedvencét Eugeniusz Lerchet, és az ő keze alatt mutatkozott be a Legia sztárja, Lucjan Brychczy is. Utóbbi beceneve „Kicsi” volt, amit még Steiner adott neki és valahogy örökké ráragadt. Steiner a Budapesti Honvédot (a magyar Aranycsapat alapja) tekintette példának: a Legiából is hasonlóan sikeresen csapatot szeretett volna összerakni. Nem volt könnyű dolga, hiszen az 1954-es bajnokság felénél még a tabella utolsó helyen állt a Legia, majd a Steiner érkezésével a 7. helyre sikerült feljönni.

Kazimierz Górski Steiner Pál mellett kezdte az edzői karrierjét. A Górski mester titkai [Sekrety trenera Górskiego] című könyvében így írt a magyar mentoráról:

„A Legia magyar stílusban játszott. Nem volt annyira nagy, annyira csillogó és olyan magasra értékelve a világon, mint a Budapesti Honvéd, de éppen ez a klub volt a Legia számára a példa: minden futballal kapcsolatos értéknek és a tökéletes sport példája. Steiner úgy képzelte el, hogy a Legia is hasonló futballt fog játszani. A lengyel csapatot éppen a Honvéd mintájára építette fel és éppen úgy edzette őket: sok technikai gyakorlat, erős lövések, technikailag és taktikailag kiérlelt akciók, és persze mindent labdával, természetesen jó kondícióban. Semmilyen monotonítás nem volt, állandóan változott a ritmus, gyorsítás, lassítás, pihenés”.

Steiner 1955 márciusában Budapestre vitte a Legia csapatát edzőtáborozni, ahol a magyar Aranycsapattal együtt edzhettek és a világ akkori legjobb klubcsapatával, a Budapest Honvéddal is játszottak edzőmeccset. Steiner tanítványai nem vallottak szégyent: még 2-1-re is vezettek a lengyelek (Puskás a 9. percben büntetőt hibázott), majd végül fordított a magyar csapat és 3-2-re győzött.

1955. március 2. Bp. Honvéd – CWKS Warszawa 3-2 (1-1)
Üllői út, 7000 néző Gólszerző: Machos (2), Tichy; Brychczy (2)
Honvéd: Heinrich – Palicskó. Lóránt, Bányai (Rákóczi) – Bozsik, Kotász – Budai II, Kocsis, Tichy (Machos), Puskás, Czibor. Edző: Kalmár Jenő.
Legia: Szymkowiak – Masheli, Orlowski – Woźniak, Strzykalski, Pieda – Kempny, Brychczy, Kowal, Pohl, Cehelik. Edző: Steiner János.

“Csak 2-3. Kiegyenlített játék után a CWKS kikapott a Honvédtól” – írja a lengyel Przegląd Sportowy.

Steiner az Aranycsapat W-M (3-2-5) rendszerében játszatta a Legiát, vagyis a következő felállás volt a leggyakoribb: Edward Szymkowiak – Jerzy Woźniak, Henryk Grzybowski, Horst Masheli – Zygmunt Pieda, Marceli Strzykalski – Andrzej Cehelik (balszélső), Ernest Pohl (balösszekötő), Henryk Kempny (középen), Lucjan Brychczy (jobbösszekötő), Edmund Kowal (jobbszélső). Tehát Puskás és Kocsis szerepében elől Ernest Pohl és Lucjan Brychczy játszott.

A második szezonban beérett munkája gyümölcse: 1955-ben a Legia Varsó megszerezte első bajnoki aranyérmét és megnyerte a lengyel kupát is. Ennek ellenére nem sikerült a szerződéshosszabbítás, mert a klub akkori katonai vezetői túl soknak vélték Steiner igényeit. A magyar edző azonban később is bizonyított: bajnokságot nyert előbb a Zabrze Górnikkal (1959), majd a Ruch Chorzówval (1960) is.

Az 1955-ös bajnokcsapat katonai egyenruhában. Steiner János fehér kabátban.

Steiner előbb Chorzówba szerződött, de aztán átment a szomszédos Górnikhoz, ahol 1959-ben bajnok lett csapatával. Erre a Ruch visszahívta, s bár a bajnokság végét nem érte meg, de az általa kialakított csapat így is bajnok lett. Tegyük hozzá: egy másik magyar edzővel, Szollár Lajossal. Eugeniusz Lerch “Elek”, chorzówi legenda, 1960-ban lett bajnok Steinerrel és Szollárral, később így nyilatkozott róla:

„Amikor megérkezett a magyar edző, csak németül beszélt. Én voltam a tolmács, rajtam kívül csak Egon (Eugeniusz Pohl), Pingol (Ryszard Wyrobek) és Hubert Pala tudott németül. A srácok többsége nem beszélte a nyelvet. Kivételes ember volt, az edzéseken kívül is jó hangulatot teremtett: mindig hozott Budapestről szalámit és olyan csokoládét, amelyen a magyar játékosok képei voltak. Ha lőttél egy gólt, mindig kaptál valamit.”

Itt találta meg feleségét is. 51 évesen ismerte meg a nála 17 évvel fiatalabb Anna Emilia Krawczykot, aki a Ruch Chorzów titkárságának volt a vezetője volt. 1959-ben összeházasodtak, ám egy évvel később, 1960 májusában egy edzőmeccs közben váratlanul infarktust kapott és kórházba került. Az orvosok gyorsan megoperálták és azt közölték, hogy legfeljebb egy hét múlva hazamehet. Egy nappal a halála előtt meglátogatta őt játékosa, Eugeniusz Lerch, aki azt a hírt vitte a csapatnak, hogy Steiner már jobban van és mindenki készüljön rendesen a nyáron esedékes ausztráliai túrára. Másnap az edzésre érkező játékosokat már Steiner halálhíre fogadta. A lábában érelzáródás alakult ki és emiatt teljesen váratlanul – az orvosok kezei között – elhunyt. A hír teljesen sokkolta a lengyel futballtársadalmat. Temetése a chorzówi városi temetőben volt, ahol az összes korábbi csapata képviseltette magát rajta. Ott voltak még a labdarúgó szövetség vezetői is, a Ruch és a Górnik teljes csapata, valamint az akkori magyar nagykövet is. Családja magyar földet hozatott a temetésre, a gyászszertartáson a chorzówi Bathory Kohó zenekara zenélt. Gyönyörű temetést és csodálatos sírhelyet kapott, de az évtizedek során valahogy megfeledkeztek róla. Sírját egyik korábbi klubja sem gondozta és így az teljesen elpusztult.

1960-ban, nem egészen három hónappal halála előtt, Steiner részt vett a „Sport” című lap által kezdeményezett vitán. A téma a lengyel foci volt, s a következőket mondta:

„Nincs kétségem afelől, hogy Lengyelország a futballista tehetségek nagy bányája, és hogy a bajnokságban játszó játékosok átlagos egyéni szintje nagyon jó. Ugyanakkor az is tény, hogy az első és a másodosztály közötti különbség, a harmadosztályról nem is beszélve, már túl nagy. A labdarúgó szövetségnek tehát nagy feladatai vannak, hogy ezen az elhanyagolt területen jobb mintákat és jobb tanárokat biztosítson. […] Ha valaki megtanul egy poszton játszani, akkor csak abban a szerepben érzi jól magát. De egyébként szabadon és jól kellene játszania minden poszton. […] A modern játékosnak labda nélkül is kell tudnia játszani. E téren vannak a legnagyobb lemaradásaink.”

A képen a Ruch Chorzów együttese látható 1958-ban a Polonia Bytom elleni mérkőzés előtt. Steiner János a kép jobb szélén áll.