Vasárnap hajnalban honlapunk szerkesztői közül hárman indultunk el Lengyelország felé, hogy a téli szünet után újból lengyel futballt láthassunk élőben. Közülünk ketten a sziléziai derbit választották, míg én egy kicsit távolabb merészkedtem és a Zagłebie Lubin-Legia Varsó találkozóra utaztam el.
Reggel 9-re értünk ki Sziléziába, ahol még épp sikerült elcsípnem a Katowice-Opole-Wrocław-Poznan útvonalon egészen a tengermelléki Kołobrzegig közlekedő vonatot. Míg a zabrzei meccsre érkező szerkesztők egész nap az út fáradalmait pihenhették a nagy derbi előtt, én még három órán át vonatoztam Alsó-Sziléziában egy Zmigród nevű kisvárosig. Azért oda, mert a 75.000 lakosú Lubinnak egész egyszerűen nincs rendes vasúti kapcsolata az országgal. Így tehát Zmigródban vártam egy Varsóból érkező Legiás autóra, akikkel tovább tudtam utazni az innen még további 50 km-re található Lubinba. Nagyjából egy órát kellett várjak, de addig legalább sikerült megnéznem ezt a kisvárost, amelynek helyi csapata, a Piast Zmigród a negyedosztályban vitézkedik, szurkolótáboruk egyben a Slask Wrocław egyik vidéki fanklubját alkotják és híresek a kifejezetten igényes koreográfiáikról, amiből most itt van néhány:
Vasárnap délelőtt lévén ez a Zmigród teljesen kihalt, hideg és álmos volt, és tulajdonképpen egyetlen egy valamit lehetett csak csinálni az egy órás várakozás alatt: elmenni templomba! A mise után még bedobtam egy üveggel a Piast nevezetű helyi sörből, aztán végre megjött a várva várt autó és indulhattunk Lubinba a meccsre.
Kezdés előtt negyed órával érkeztünk csak meg a helyi stadionhoz és aki volt már Lengyelországban idegenbeli meccsen az tudja, hogy ekkor már nyugodtan keresztet lehet vetni az első félidőre. Lengyelországban ugyanis elképesztő állapotok uralkodnak a vendégszektorok bejáratainál és új stadionok ide, beléptetőrendszerek oda, egy nagyobb vendégtábort borzasztó lassan engednek csak be gyakorlatilag az összes stadionban. A múltban többször is előfordult már velem, hogy csak félidőre értem be, de már olyan meccsen is voltam, aminek csak az utolsó 20 percét láttam, pedig ott voltam már a bejáratnál kezdés előtt egy órával… Ilyenkor persze akarva-akaratlanul is felmerül az emberben a kérdés, hogy akkor miért éri meg 8-10, jelen esetben 13 órát utazni egy (fél) meccsért? Mai napig keresem a választ a kérdésre, szólok majd ha megtaláltam.
Lubinban tulajdonképpen még nem is tartozott a legszörnyűbb helyek közé ebből a szempontból, itt már a meccs 20. percére sikerült bejutnom a szektorba, igaz ehhez kellett egy kis tolakodás, ismerős a tömeg első harmadában meg nem kevés szerencse is. Még ezzel a hallatlan mázlival együtt is lemaradtam Prijovic 2. percben szerzett góljáról, amit majd megnézek a hétfő esti összefoglalóban. A szektor lassan telt meg, az utolsó varsói szurkoló az első félidő vége előtt nem sokkal ért csak be a lelátóra; talán ő már láthatta a Legia második gólját is a 38. percben, amit Kucharczyk szerzett egy gyönyörű akció után.
A meccsre egyébként 9.000 néző váltott jegyet, a vendégszektor pedig csurig megtelt az 1.000 Legia-szurkolóval, akik közt ott voltak a barátok is a Zagłebie Sosnowiectől és a BKS Bielsko Białától is. A hazai kanyarban mindenki narancssárga egyenpólóban volt, végig dekorálták a szektor előtti kerítést a jobbnál jobb drapijaikkal és persze mindvégig nyomták a hangos szurkolást. Kicsit csalódás volt, hogy semmilyen koreográfiával nem készültek és más lengyel stadionokkal ellentétben itt Lubinban az oldallelátón helyet foglaló közönség is meglehetősen passzív volt.
A második félidő elején 2:1-re szépített a Zagłebie, így tulajdonképpen minden adott lett volna ahhoz, hogy egy izgalmas végjáték szemtanúi lehessünk. Hát nem lettünk, sőt tulajdonképpen egy emlékezetes momentum sem született már a találkozó hátralévő részében. A Legia támat(gat)ott, a Zagłebie védekez(get)ett, de valójában meg nem történt semmi. Ilyenkor jó, hogy vannak szurkolók Lengyelországban, mert a rossz meccsekből is tudnak élvezhető szórakozást nyújtani. Ahogy telt múlt az idő, úgy lett egyre hangosabb a varsói tábor és a 70. perctől gyakorlatilag már csak az ő hangjukat lehetett hallani a stadionban.
Nikolic ezúttal nem lőtt mesterhármast, sőt a helyére a 75. percben Hamalainen állt be, de ez már sok mindenen nem változtatott, maradt a 2:1-es Legia győzelem. Ezzel a varsóiak könyörtelenül kihasználták az éllovas Piast Gliwice pénteki botlását és két pontot faragtak a hátrányukon, így már csak egy pontra vannak az első helytől. A Zagłebie továbbra is a középmezőny kellős közepén található, az ő esetükben a felső vagy az alsóház lesz majd a kérdés az alapszakasz végén.
A meccs után a szokásos egy órás pihenő még a vendégszektorban, de legalább közben lehetett enni egy nagyon jó kolbászt a büfében, mely lényegében a nap fénypontja volt számomra. Miután kiengedtek a szektorból kaptam ismét egy fuvart a vonatomhoz – Zmigród helyett ezúttal Rawiczba – ahol egy háromnegyed órás várakozás után már úton is voltam vissza Katowice felé. Onnan már csak egy laza hatórás hazaút a Górnik-meccsen lévő szerkesztőtársakkal, hogy reggelre már itthon is legyünk.
Szabó Balázs
Zagłębie Lubin-Legia Warszawa 1-2
Gólok: Krzysztof Piątek 50 – Aleksandar Prijović 2, Michał Kucharczyk 38
Zagłębie: 1. Martin Polaček – 4. Aleksandar Todorovski, 55. Damian Zbozień, 2. Maciej Dąbrowski, 3. Đorđe Čotra – 9. Arkadiusz Woźniak (84, 22. Eryk Sobków), 20. Jarosław Kubicki, 17. Adrian Rakowski, 18. Filip Starzyński (70, 7. Krzysztof Janus), 14. Łukasz Janoszka (61, 25. Luís Carlos) – 26. Krzysztof Piątek.
Legia: 1. Arkadiusz Malarz – 5. Artur Jędrzejczyk, 4. Igor Lewczuk, 2. Michał Pazdan, 14. Adam Hloušek – 6. Guilherme (58, 8. Ondrej Duda), 3. Tomasz Jodłowiec, 23. Stojan Vranješ (32, 7. Ariel Borysiuk), 99. Aleksandar Prijović, 18. Michał Kucharczyk – 11. Nemanja Nikolić (75, 22. Kasper Hämäläinen).
Sárga lapok: Zbozień, Luís Carlos, Čotra – Kucharczyk, Guilherme
Nézőszám: 8858